• 1923. március 28-án a szentgotthárdi járás csendőrparancsnoka kérvényt írt a csendőrlaktanya építéséért. Hamarosan elkezdődtek a munkálatok, a Tompa Mihály és Petőfi Sándor utca sarkán levő épületet alakították át az igényeknek megfelelően.

 

  • 1923. április 26-án Ónody Zoltán járásbíró terjesztette föl a szentgotthárdi lakosság kérését adomány gyűjtéséhez Gubicza Ákos (1901 – 1921) nyugat-magyarországi felkelő sírkövéhez, mely engedélyt 60 napra a megyei törvényhozás megadta. 1925. március 14-re készült el a trianoni béke ellen fegyvert fogó soproni egyetemista díszes sírköve, melynek avatására Szombathelyről is sokan eljöttek. Az Ébredő Magyarok megyei csoportját külön küldöttség képviselte. Az ünnepi beszédet Raád Árpád légügyi felügyelő tartotta. Gubicza hamvait és a síremléket 1939-ben áthelyezték az 1930-ban megnyitott temető díszsorába. Sírját a NÖRI (Nemzeti Örökségvédő Intézet) 2020-ban felvette a Nemzeti Sírkert listájára.

 

  • 1923. április 24-én a dr. Vargha Gábor országgyűlési képviselő vezette küldöttségnek sikerült megakadályozni a vallás és közoktatási minisztérium tervét, hogy bezárják a 30 éve megnyílt, de kevés diákot fogadó szentgotthárdi gimnáziumot másik 15 intézménnyel együtt.

 

  • 1923 szeptemberében nagyközségünkben a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint a hadiárvák, a hadiözvegyek és az 50-100%-os hadirokkantak kedvezményes tűzifát kaptak.

 

  • 1923. október 1. Az elemi iskola két tanítói lakását tantermekké alakították.

 

  • 1923. augusztus 26-án avatták fel Rábatótfaluban az I. világháborús emlékművet 21 hősi halottjuk emlékére. Alkotója az országosan ismert szobrász, Kallós Ede volt. Részt vett az ünnepségen dr. Tarányi Ferenc Vas vármegyei főispán, Arthner Kálmán tábornok, szombathelyi körletparancsnok és Herbst Géza alispán. A környéken ez volt az első világháborús hősi szobor.