1900-as év eseményei

• 1900. szeptember 1-jén került Marót (Mathiasz) Artúr a gimnáziumba pályakezdőként. 12 évig tanárként, majd 1912-től 23 évig, egészen a nyugdíjazásáig igazgatóként dolgozott. Az első világháború alatti és utáni zavaros, nehéz időszakra estek ezen évei. Lelkes szószólója volt a dalnak és zenének. 1903-1904-es tanévben megalakította a gimnázium énekkarát és az ifjúsági zenekart. Újraélesztette a Dalos Egyletet, 18 éven át karnagyként, 3 évtizedig elnökként vezetve azt. Vezette a tűzoltók zenekarát, elnöke volt a Kaszinónak, titkára a Nőegyletnek. 14 éven át írta és szerkesztette a Szentgotthárd c. hetilapot. A nagy tiszteletben álló, fáradhatatlan tanárt, igazgatót, karnagyot és újságírót dísztagjává választotta az iparos kör. A gimnázium igazgatói irodájában nemcsak példamutató szellemisége, de arcképe is jelen van a mai napig. Portréját kollégája, Ivánka László készítette. Torontál megyében. Máriaföldén született 1877-ben, 79 évesen, 1956-ban Szentgotthárdon halt meg. A régi temetőnkben nyugszik. Nevét évtizedek óta a Zsida és Rábakethely városrészek közötti utca viseli.

• 1900. december 3-i keltezéssel indult a selyemgyár segédkönyvében a bevételek és kiadások vezetése. A könyvet aknarepesz találatok érték, mégis jól látszik benne, milyen pontosan feljegyezték napról napra, hónapról hónapra, évről évre azt, hogy mikor kik dolgoztak, kik voltak a beszállítók, de még a légiriadók időpontját is. Az utolsó adat 1945. június 4-én az volt, hogy az oroszok elvitték a pénztárban levő összesen 218 010,18 pengőt.

• 1900 decemberében alakult meg Szentgotthárdon a Vöröskereszt Fiók Egylete.

• 1900 decemberének elején ünnepelték a Szentgotthárdi Magyar Asztaltársaság megalakulásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból Fodor Árpád gimnáziumi tanár szerkesztésében humoros formában meg is jelentették az elmúlt egy évtized történetét. Fodor Árpád 1898 és 1910 között volt krónikása, éltetője az asztaltársaságnak.

1901-es év eseményei

• 1901. május 31-én született Marosborszegen Gubicza Ákos. Műegyetemre járt, amikor a trianoni igazságtalan döntést követően tagja lett az alakuló Rongyos Gárdának. Elsősorban nekik, az önkéntes felkelőknek - akik fegyvert is ragadtak - köszönhetjük, hogy Sopronban és környékén népszavazást írtak ki. Az eredményét tudjuk, így maradhatott magyar a város. A Rongyos Gárda tagjai közül többen életüket áldozták az elcsatolt, ma burgenlandi területeken. Szombathelyen, a megyeházán márványtábla hirdeti hősiességüket. Gubicza Ákos alig múlt 20 éves, amikor a közeli Hohenbrüggnél, Fehring mellett fejlövést kapott. A régi temetőbe temették, aminek megszüntetésekor - három évtizeddel később - átkerült az új sírkert hősi parcellájába, ahol felújított, védett sírja megtalálható.
• 1901 februárjától kezdődött el fokozatosan a termelés a Bécsben élő, de olasz származású Bujatti fivérek: Hermann, Tódor és Ferenc György alapította Selyemgyárban. A céget közkereseti társaságként jegyezték be a szombathelyi törvényszéken 1899. október 28-án. A kezdetekkor a 121 szövőgépet Svájcból, a hernyóselymet Olaszországból vásárolták. Hamarosan az utcáinkra is ültetett szederfák leveleinek segítségével helyben is megtanulták a selyemhernyók nevelését, mely tevékenység jövedelmet jelentett az azzal foglalkozóknak.
• 1901. szeptember 28-án, az Első Magyar Asztaltársaság 10. jubileumán méltó ünnepséget tartottak a Vám vendéglőben. A közel 50 fő jelenlevő előtt először Kováts Antal elnök kért szót, majd elénekelték a szózatot, utána vers majd a Himnusz következett.

1903-as év eseményei

• 1903 júniusában indult meg a Kaszagyárban a rendszeres üzem. 10 osztrák szakmunkással és kb. 60 segédmunkással kezdődött a termelés. A vezető szakembereket korábban felvették: Fink János üzemvezetőt 1902-ben, Rieszler Károly gyártásvezetőt 1903 májusában. A nyersanyag Svédországból és Stájerországból érkezett.

• 1903. augusztus 29-én dr. Vargha Gábor alapítványt hozott létre 700 korona értékben „a gimnázium jó magaviseletű, szegény sorsú, különösen a magyar nyelvben jó előmenetelt tanúsító” diákja részére, „tekintet nélkül a vallásra, melyhez tartozik”. Vargha Gáborék ebben az évben veszítették el 2 és fél éves kisfiukat, Tivadart. Az alapítvány létrehozására a 2013-ban az intézmény bejáratánál elhelyezett márványtábla emlékeztet, amely Kollár Csaba adománya.

• 1903. szeptember 1-től kötelező lett az énekoktatás. Gimnáziumunkban ezt megelőzően az ének-zene oktatása fakultatív volt. Mathiász Artúr vezetésével élénk zenei élet bontakozott ki. Megalakult a gimnáziumi énekkar és ifjúsági zenekar, 1906-ban a tűzoltók fúvós zenekara.

• 1903. december 31-től Hambek Alajos (1825-1906) nyugalmazott szentgotthárdi járásbíró, 1848/49-es honvéd százados lett a már 60 éve működő, helyi olvasó egylet vezetője.

1904-es év eseményei

• 1904. július 30-án este 10 óra körül tűz ütött ki a szentgotthárdi óragyárban. Délután 16.30-kor az első emeleti iroda melletti olvasztószobában, a kályha mellett keletkezett tűz, amit a dolgozók észrevettek és eloltottak. Valószínűleg a délutáni tűz lehetett az oka az estinek. A helyi tűzoltókon kívül még 12 környező település tűzoltói (Nagyfalva, Horvátfalu, Rábakeresztúr, Németlak, Badafalva, Rábafüzes, Alsószölnök, Kethely, Tótfalu, Kisfalud, Háromház és Talapatka) és civilek is segítettek. Emberfeletti küzdelmükkel sikerült megakadályozni, hogy a tűz továbbterjedjen a szomszédos dohány- és selyemgyárakra. Az óragyár ekkor Stern S. Antal órás cégéhez tartozott, 200 000 korona értékben biztosítva volt a Trieszti Általános Biztosító Intézetnél.

• 1904. augusztus 17-én született Vasváron Bendefy László. A régészet, antropológia, történelem, földrajz, földtan, térképészet és geológia területein egyaránt jártas polihisztor tanulmányait Benda László néven a szentgotthárdi gimnáziumban kezdte, 1922-ben érettségizett.

• 1904. augusztus 18-án elhunyt lipováczi Desits Gyula, szentgotthárdi járási királyi közjegyző. 1840. január 23-án született Csákányban. Jogi tanulmányai befejezése után 1864-ben tett ügyvédi vizsgát. 1869-ben nyitott Szentgotthárdon ügyvédi irodát, 1875-től mint a járás első közjegyzője működött településünkön. Széll Kálmánnal együtt nagy érdemeket szerzett Szentgotthárd iparosodásában és kulturális fejlődésében. Ferenc Józseftől 1895-ben magyar nemességet, 1903-ban pedig tanácsosi címet kapott. Képviselő-testületi tag volt. Feleségével együtt magánvagyonukból is példamutatóan támogatták a település fejlődését. Özvegyét a helyi evangélikus gyülekezet alapítójaként tisztelte. Valéria nevű lányuk lett dr. Vargha Gábor felesége. A közjegyző halála után a jelenlegi József Attila utcát róla nevezték el, a városháza dísztermében pedig arcképét helyezték el.

• 1904. augusztus 25-én a Sopronban megrendezett ipari vásáron báró Wieser József a kaszakészítés folyamatáért a gépgyártás kategóriában I. díjat kapott. Ez nagyon kimagasló eredmény volt a rangos vásáron a fiatal, 1902-től működő kaszagyártól.

• 1904-ben az izraelita vallású gyermekek számára felekezeti iskola nyílt a Rákóczi utcában. Létszámhiány miatt szűnt meg 1930-ban.

1905-ös év eseményei

• 1905. február 1-jén Dr. Kiss Elemért főszolgabíróvá választották. 1874-ben született Bihar megyében. 1902. január 1-jétől lett először szolgabíró, majd három év múlva főszolgabíró. Elnöke volt a Katolikus körnek, a Rokkant és Önkéntes Tűzoltó, valamint a járási Lövész Egyletnek. 1914-től megszervezte a helyi és az őriszentpéteri Vöröskereszt Fiók Egyletét és tartalék kórházát. Több mint 3 évtizeden át aktív képviselőként tagja volt pl. a gimnáziumot 1924-ben megmentő küldöttségnek. 1930. január 30-án díszpolgári címet kapott. 70 évesen, 1944. január 13-án hunyt el városunkban. A gasztonyi temetőben, családi sírban nyugszik.

1906-os év eseményei

• 1906. április 22-én Kohn Fülöp bécsi óragyáros Szentgotthárdon járt. A vállalkozó 1.600.000 korona tőkebefektetéssel újraindította az 1904 nyarán leégett óragyárbana termelést. A korábbi tanulók dr. Vargha Gábornál jelentkezhettek munkára, kérve felvételüket.
• 1906. június 27-28. közt zajlott gimnáziumunkéletében az első szóbeli érettségi. Az írásbeli vizsgákat ezt megelőzően május 17-18-19-én tartották. A 17 érettségire jelentkező diákból 13 fő tett eredményes vizsgát, 3 fő bukott meg javítóra, 1 pedig ismétlőre. A sikeres vizsgázók közül 3 diák jogi, 2 tanári, 1 gépészmérnöki, 1 papi, 1 állatorvosi és 1 katonai pályán tanult tovább.
• 1906. június 29-től dr. Vargha Gáboraz ismert és fáradhatatlan ügyvéd és képviselő lett a zirci apátság jogtanácsosa.
• 1906. július 20-án elfogadták Szent-Gotthárd nagyközség nevének egybeírását. 1183 után településünk nevének jelölése a kezdeti latinos írásmódot követően többször változott, „németesedett”. Egyes források szerint már 1808-tól, mások közlése alapján csak 1836-tól írták kötőjellel, ami 1906-ban megrövidült, egyszerűsödött.
• 1906. július 29-én alakult meg a Szépítő Egylet. Első elnöke dr. Vargha Gábor volt, aki számos javaslatot tett. Indítványozta, hogy vezessenek be díjat a temetői sírhelyekért, ami a sírkert rendben tartására fordítódik. Parkosítást végeztek a Vajda Ödön téren (ma Liget) és a Rába folyó mellett. Személyes jó példával járt elöl, a saját házai előtti teret is parkosította. Dr. Vargha Gábor fáradhatatlan képviselőként a testületi üléseken javasolta a városrendezést, így sikerült elérniük a Széll Kálmán tér, a vásártér és a három fő utca burkolatának javítását és a csatornázást. A harmincas években a város vette át az egyesület vezetését.
• 1906. október 29-én, II. Rákóczi Ferenc újratemetésének napján nálunk is megszóltak a harangok. A zirci főapát elrendelte, hogy „a szertartás hosszán a rendi harangok hirdessék, mily dicső hamvakat tesznek a haza megszentelt földjébe.”. A fejedelem, az édesanyja, Zrínyi Ilona, a Bercsényi család és a többi törökországi száműzetésben meghalt magyar földi maradványait ekkor helyezték el Kassán a Szent Erzsébet templom alatt épített kriptában.
• 1906. november 30-án halt meg Hambek Alajos. Szentgotthárdon született 1825-ben. 1848-ban a Klein kávéházi toborzáskor önként jelentkezett katonának. A 45. zászlóaljban szolgált, százados lett. Világos után büntetésül osztrák gyalogezredbe sorozták be közlegénynek. 1854-ben 500 forinttal váltotta ki a város. Ügyvédként tanult Bécsben. Előbb szolgabíró volt, majd 1871-tól járásbíróként dolgozott szülőhelyén. Első elnöke lett a Szabadelvű Párt helyi szervezetének. Sírja a szentgotthárdi temető díszparcellájában ma is látható.

1908-as év eseményei

• 1908 januárjától új tulajdonos (Kohn Fülöp) irányításával, Nemzeti Óragyár Szentgotthárd néven ismét termelni kezdett az 1904 nyarán történt tűzeset miatt újraépített óragyár.

• 1908. február 5-én 62 éves korában halt meg Brenner V. János neves szombathelyi építőmester (sz. 1847. 01 25.). Szentgotthárdon született, de családja pár év múlva a megyeszékhelyre költözött. Éhen Gyula polgármestersége idején műszaki tanácsadó volt, és részt vett a város közéletében is. Számos neves épület, köztük az első Takarékpénztár, az Emberbaráti Egylet Kórháza, a Faludy Ferenc Gimnázium (ma főiskola) köszönhető a tehetségének.

• 1908. február 12-én szavazta meg a képviselő testület, hogy 4000 korona költséggel „szolgalakás” épüljön a gimnázium mellé, mely épület július elsejére el is készült. A szolgálati lakást 1996-ban, az új szárny építésekor lebontották.

• 1908. március 28-án hunyt el Kováts Antal, szentgotthárdi községbíró. 1838. június 13-án született Budán, 1876-ban mint adóvégrehajtó került ide a fővárosból. 1879-ben választották meg Szentgotthárd nagyközség bírájának, s ettől fogva magyar nyelven vezették a gyűlések jegyzőkönyveit. A főtéren az ő kezdeményezésére ültettek 25 hársfát a királyi pár esküvőjének 25. évfordulójára. A szentgotthárdi Magyar Asztaltársaság elnökeként is hazafias missziót teljesített. Tagja lett a helyi iskolaszéknek és a Vas vármegyei törvényhatóságnak.

• 1908 tavaszán özv. Desits Gyuláné a szentgotthárdi fiók evangélikus gyülekezet céljaira magánvagyonából 10.000 koronát ajánlott föl, ezzel megalapítója lett az önálló, helyi missziós egyháznak. A pénzt a József Attila (akkor Hosszú) utcában levő 1 holdnyi Galgóczy-féle telek megvásárlására fordították. Az építkezés 1911 júniusában kezdődött, 1912. október 20-án szentelték fel a templomot.

• 1908 májusában javítani kellett a Nagyboldogasszony templom tornyának kupoláját. Amikor a veszélyes feladatot végzők, Urweisz József helyi bádogos mester és alkalmazottai lebontották a bádogot, egy 1871. május 27-i keltezésű iratot találtak. A több mint 50 méter magasságban elhelyezett irat Széll Kálmánnak, a járás országgyűlési képviselőjének érdemeit taglalta, az aláírók Hambek Alajos szolgabíró és Dezse Pál járási esküdt voltak. 1908. május 29-i dátummal újabb írás került a kupolába, amit a Szentgotthárd hetilap május 31-én teljes terjedelemben közölt.

• 1908 júniusában szentelték föl Kisfalud, (1934-től Máriaújfalu része) kicsiny templomát Szent Péter és Szent Pál tiszteletére. A hagyomány szerint az 1899-ban elhunyt özvegy koldusasszony, Kalamár Mária kisfaludi lakos volt az alapító, aki 400 forintot hagyott a falura, hogy kápolnát építsenek. E nemes tett indította el a munkát, mely 8 éven át folyt saját erőből. A templom nevezetessége, hogy itt tartotta utolsó szentmiséjét Brenner János 1957. december 14-én. Emlékét két márványtábla és a boldoggá avatott káplán csontereklyéje is őrzi.

• 1908 júliusában az 1890 óta működő iparos tanonciskola minisztériumi kitüntetést vehetett át. Az intézmény első igazgatója Pum Károly volt.

• 1908. augusztus 1-jén Postaügynökség nyílt Rábatótfaluban, ahol bárhova szóló levélpostai küldemény feladását végzik. Postai szolgáltatásai még: belföldre, Ausztriába és Németországba 1.000 koronát nem meghaladó pénz, valamint csomagok küldése ill. fogadása és postatakarék ügyletek lebonyolítása. A kirendeltség elszámolás, ellenőrzés és felügyelet tekintetében is a szentgotthárdi postához tartozott.

1909-es év eseményei

• 1909. január 11-én dr. Vargha Gábor a község helyettes bírája lett.

• 1909-ben kezdeményezte Szentgotthárdon ismeretterjesztő előadások tartását dr. Kutrucz Dezső (1853-1915) gimnáziumi igazgató. 1896 őszétől 1911-ig vezette a gimnáziumot. Az algimnáziumot az ő irányítása alatt szervezték át főgimnáziummá. 1902-től indították az első ötödik évfolyamos osztályt, melyeknek fenntartásáról a nagyközségnek kellett gondoskodnia. 1907-ben került az intézmény állami fenntartásba, és felvette Szentgotthárdi Magyar Királyi Állami Főgimnázium nevet. Az első érettségi vizsgálatok 1906. májusjúniusban voltak. Szentgotthárd kulturális életét ismeretterjesztő előadásokkal és színtársulatok meghívásával színesítette.

1910-es év eseményei

• 1910. június 12-én választották meg egyhangúlag a szentgotthárdi evangélikus gyülekezet lelkészének Czipott Gézát. Ünnepélyes beiktatása július 31-én volt a gimnázium tornacsarnokában, mert ekkor még nem volt templomuk. Czipott Géza óriási feladatot kapott, mindenekelőtt templomot kellett építtetnie közössége számára. Desits Gyuláné volt a legjelentősebb adományozó. 1912 októberére készült el a templom, 1925-ben a gyülekezet háza, majd iskolája, s végül Rábafüzesen iskola és tanári lakás. Mindezt alig 20 év alatt érte el úgy, hogy közben zajlott az I. világháború és Trianon. Czipott Géza Mártonhelyen (ma: Mastjanci) született 1882-ben, és Szombathelyen halt meg 1930. szeptember 19-én.

1911-es év eseményei

• 1911. január 25-én az ismert budapesti művész, Jászai Mari lépett föl színtársulatával Szentgotthárdon.
• 1911 márciusában állandó mozgóképszínháznyílt. „Szentgotthárd a moziváros” - írta a helyi sajtó.
• 1911 márciusától naponta 10 bérkocsi közlekedett a vasútállomás és a központ között, jól mutatva Szentgotthárd fejlődését, mely az 1872-es vasúttal indult.
• 1911. május 1-jén Torinóban rendezték meg a világkiállítást. Az olasz király a magyar pavilonban nyitotta meg a nagyszabású eseményt. Hazánk első óragyára, a Szentgotthárdi Nemzeti Óragyár - melynek dolgozói 500.000 órát készítettek el egy év alatt – aranyérmet kapott.
• 1911. július 3-án hunyt el Zircen Vajda Ödön, aki 1891-ben lett a magyarországi ciszterci rend főapátja. Bőkezűen támogatta az elemi iskola bővítését és a gimnázium építését. Számos egyházi épületet újíttatott fel a környékünkön, köztük a kethelyi templomot és plébániát, az istvánfalvi és gyarmati templomokat, valamint a szentgotthárdi kolostort. Támogatta a magyarországi ciszterci rend történetét bemutató emlékkönyv megírását. 1908-ban megkapta településünk díszpolgári címét, róla nevezték el a Ligetet, 1925-ben pedig a cserkészcsapat választotta névadójának. 2019-ben bekerült a Szentgotthárdi Halhatatlanok Aranykönyvébe. 1834. január 29-én Kaposváron született.
• 1911. július 16-án volt az evangélikus templom alapkőletétele az akkori Desits, ma József Attila utcában. Az óragyár Svájcból érkező 100 mestere és hívő családjaik részéről igény jelentkezett az önálló egyházközség létrehozására. Özvegy Desits Gyuláné - aki szintén svájci származású evangélikus volt - vásárolta meg magánvagyonából a telket a gyülekezet számára. Az építkezés szervezésére és az új hitközösség vezetésére Czipott Géza evangélikus lelkészt Pápáról Szentgotthárdra helyezték.
• 1911. szeptember 11-én Rábakethelyen született Zöld Ádám. Édesapja Zöld Ferenc gimnázium tudós tanáraként öt gyermekét, köztük egyetlen fiát is ide íratta. Az apát a fronton szerzett sérülései miatt a hadifogság után 1922-ben nyugalmazták. Ádám 1930-ban érettségizett Schillinger Antal osztályában, majd a megyeszékhelyen elvégzett jegyzői tanulmányai után szülőfaluja segédjegyzője lett. 1950 júniusában őt tették felelőssé a kitelepítések lassú lebonyolítása miatt, ezért disszidált. Az NSZK-ban kapott munkát. Amikor az 56-os forradalomról értesült, nyolc magyar társával együtt úgy döntöttek, hazajönnek. November 3-án Hegyeshalomnál lépték át a határt, a harcokban nem vettek részt. Csehimindszentre került a család, 1957 májusában a Csabrendeken, a munkahelyén tartóztatták le. 1959. május 15-én a bántalmazások következtében meghalt. A rákoskeresztúri temetőben nyugszik a ma már védett sírjában.
• 1911. november 21-én Szentgotthárdon született Hodászi Ede. Helyben tett kitűnő érettségi vizsgát, majd egy évtizeddel később matematika tanárnak hívták szeretett gimnáziumába, ahol 6 évig tanárként, 6 évig igazgatóhelyettesként, 21 évig pedig igazgatóként irányította az intézményt. Igazgatása alatt sikerült megvalósítani a diákotthont és az iskolaszanatóriumi oktatást. Hiába hívták többször is magasabb beosztást ígérve, hű maradt az intézményhez, diákjaihoz és szülővárosához. Itt hunyt el 1995-ben.

1913-as év eseményei

• 1913. július 6-án hangzott el dr. Vargha Gábor képviselő felhívása: „Kórházat Szentgotthárdnak ”. A nemes kezdeményezés hiába talált támogatásra, az összegyűlt pénz rövid idő alatt értékét veszítette.

• 1913. december 8-án volt az első vetítés az Uránia mozgóképszínházban, az azóta is ugyanazon épületben működő moziban.

• 1913. február- Szentgotthárdi „Football pálya” létrehozására részvényeket bocsátottak ki.

• 1913. Dr. Vargha Gábor I. Ferenc Józseftől magyar királyi udvari tanácsos címet kapott.

1914-es év eseményei

• 1914 januárjában a híres 1664-es szentgotthárdi török feletti győzelem 250. évfordulóján Bécs 14. kerületében utcát neveztek el Szentgotthárdról: „Sankt-Gotthard- Strasse”.

• 1914. március 20-án Grazban elhunyt báró Roszner Józsefné gr. Zichy Karolina, a szentgotthárdi Nőegylet elnökasszonya, a helyi kisdedóvó létesítésének első számú szorgalmazója. 1842-ben Szentkirályon született gr. Zichy Hermann földbirtokos és Szegedy Karolina gyermekeként. Szentgotthárdon a Széchenyi utcában áll családi lakóházuk (1-es sz.), amelyben családjával élt. Három lányuk született. A férje a meteorológiai megfigyelések rögzítésével növelte városunk jó hírét.

• 1914. július 24-én hunyt el Sepsiszentgyörgyön dr. Schmidt Ede a szentgotthárdi születésű sikeres állatorvos. Szülei a szabadságharc leverése után a Kossuth-bankók elértéktelenedése miatt elszegényedtek, rokonai – köztük Komáromy Ödön ciszterci apát – támogatásával tanulhatott. Nem akart pap lenni, inkább katonának állt, megspórolt pénzéből végezte el a gyógykovács iskolát. 1872-től dolgozott Sepsiszentgyörgyön a királyi ménesnél. Közben állatorvosi diplomát is szerzett. Nagy tudású orvos volt, pontosan diagnosztizált, biztos kézzel végzett műtéteket.

• 1914. június 27-én Csörötneken született Kuntár Lajos újságíró, író, könyvtáros, népművelő, a Szentgotthárd helytörténeti monográfia szerkesztője és társszerzője.

• 1914. szeptember 27-én, 2 hónappal az első világháború kirobbanása után jelent meg utoljára a Szentgotthárd újság. Kiadója 20 éven át Wellisch Béla helyi nyomdatulajdonos volt. Az újság első száma 1895. december 1-én jelent meg. 1901. szeptember 8-tól Mathiász Artúr gimnáziumi tanár, majd 1911-től igazgató lett a lap a szerkesztője. A nyomdászok bevonulása és az általános papírhiány miatt szűnt meg az újság.

• 1914. szeptember havában szerb nemzetiségű hadifoglyokat tartottak fogva a 33 szobás jakabházi kastélyban.

• 1914. november 25-én született Rábatótfaluban Gáspár Károly (†1982). Tanítóként, majd iskolaigazgatóként, illetve a járási tanácson dolgozott. 447 db-ból álló néprajzi gyűjteményét a városnak adományozta, ezzel elősegítette a helyi múzeum létesítését.

• 1914 óta volt a Szentgotthárdi Magyar Királyi Dohánygyár főorvosa dr. Fehér Samu, ókörtvélyesi körorvos. Az első világháború alatt a helyi ideiglenes vöröskeresztes kórház főorvosaként dolgozott, emellett ellátta a csörötneki körzetet is. Rendkívüli munkabírású ember volt. 1870. április 21-én született Sopron megyében, Beleden.

1915-ös év eseményei

• 1915. május 17-től a világháború miatt liszthiány alakult ki az országban, így a környéken is, ami miatt a pékek egy időre kénytelenek voltak bezárni üzleteiket.

1916-os év eseményei

• 1916. április 2-án szentelték fel az új temetőt. Tóth József és felesége, Boros Mária egy szép fakeresztet állíttatott saját költségén.
• 1916. június 5-án Kalocsán született Wolf János, aki később városunkban élt és dolgozott. Monográfiánk elkészítésének egyik kezdeményezőjeként és a Sport és testedzés fejezet társszerzőjeként is emlékezünk rá. Képviselőként és a Főtéren élő lakosként mindnyájan ismertük őt.
• 1916. június 19-én 150 koronát szavaztak meg arra, hogy az előző évben elhunyt Széll Kálmán miniszterelnök, járásunk évtizedeken keresztül tevékeny országgyűlési képviselőjének a portréját megfessék.
• 1916. augusztus 2-én a Nagyboldogasszony templomból négy harangot, a Temetőkápolnából az 1776-os 121 kg súlyút és a Schlössl kápolnáét vitték el háborús célra.
• 1916. október 29-én kezdeményezte dr. Vargha Gábor Bujatti Hermann díszpolgárrá választását, melyet a testület egyhangúlag elfogadott. Két testvérével a Selyemgyár alapítójaként került kapcsolatba városunkkal, ahol rövidesen több mint 900 fő, főleg női munkaerő számára teremtettek kenyérkereseti lehetőséget. Ő volt az Rt. ügyvezetője. Emberbaráti tevékenysége kortársai fölé emelte azon cselekedete nyomán, hogy az első világháború idején saját költségén biztosított a vöröskeresztes kórház számára épületet és berendezést a gyára területén. 1925. november 9-én hunyt el Bécsben.

1918-as év eseményei

• 1918. január 10-én báró Wieser József fiaira, Kurtra és Frigyesre íratta ajándékozási szerződéssel a kaszagyárat, amit ő alapított 1902. július 15-én „Első Magyar Kasza és Sarlógyár” néven.

• 1918. június 2-án halt meg a stájer főváros, Graz melletti Raachban báró Wieser József, aki a Kaszagyárunkat alapította és vezette közel két évtizeden át.

1919-es év eseményei

• 1919. január 1-től Czipott Géza, a szentgotthárdi evangélikus lelkész vette át a Harangszó című hetilap szerkesztését Kapi Béla körmendi lelkésztől. A dunántúli evangélikus egyházkerület országos terjesztésű hetilapját indulásától, 1910-től Szentgotthárdon, a Wellisch nyomdában nyomtatták. 1919-től 1929-ig, Czipott Géza Szombathelyre kerüléséig a lap szerkesztőbizottsága is településünkön működött.

• 1919. szeptember 30-án született Vasszentmihályon Kovacsics József (†2003), a későbbi egyetemi tanár, a történeti demográfia és statisztika kiváló szaktekintélye.

• 1919. december 6-án, halt meg Egerben Wellisch Béla, a szentgotthárdi nyomda, lap- és könyvkiadó vállalkozás alapítója. Szombathelyen született 1867. június 5-én. Édesapja – id. Wellisch Béla - a megyeszékhelyen üzemeltetett nyomdát. Ifj. Wellisch szentgotthárdi Deák Ferenc utcai üzemét 1893-ban indította. Itt jelentek meg a Gimnázium évkönyvei, különböző iskolai segédkönyvek, magyar, német és szlovén nyelvű kalendáriumok, szépirodalmi alkotások. Wellisch Béla adta ki 1895 és 1914 között a Szent-Gotthárd című társadalmi hetilapot és több más folyóiratot. Képeslapok, gyászjelentések és egyéb nyomtatványok elkészítésére is vállalkozott. Tagja volt a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének, bekapcsolódott a helyi közéletbe is. Korai halála után a céget változatlan néven egy volt alkalmazottja vitte tovább az özvegy megbízásából. 1930-tól Németh Vilmos saját nevén irányította, új helyen, a Széll Kálmán téren.

• 1919. Megalakult a szentgotthárdi Hangya fogyasztási és értékesítési szövetkezet. Emeletes központjuk a Vajda Ödön tér (ma Szabadság tér) sarkán állt.

• 1919 óta dolgozott a szentgotthárdi szolgabíróságon szentpéteri Horváth Pál. 1876-ban született Muraszombaton, de szülővárosát 1919-ben magyarsága miatt el kellett hagynia. Ettől fogva Szentgotthárdon Kiss Elemér mellett beosztott főszolgabíróként dolgozott. 1936. november 8-án hunyt el.

1920-as év eseményei

• 1920 januárjában úszta át a Dunát Doborgaznál (Csallóköz) Frühwald István orvostanhallgató, és szökött így Magyarországra. Az I. világháborúban a keleti fronton esett orosz fogságba. Az omszki táborban maga ápolta a sebesülteket, mikor kiütéses tífuszjárvány tört ki. Szinte csoda, hogy nem fertőződött meg. Szabadulása után szülővárosában, Pozsonyban folytatta az orvosi tanulmányait. Magyar érzelműként hamarosan menekülnie kellett, ekkor választotta a veszélyes és jéghideg folyót. (Hat hónap múlva a trianoni döntés kettévágta a falut.) Budapesten folytatta, majd fejezte be az egyetemet. 1924-ben került Szentgotthárdra, 5 évvel később javaslatára nyílt meg hazánkban elsőként az iskolaszanatórium. Orvosi hivatása mellett közel 20 évig egészségtant tanított a gimnáziumban. 1952-től Eger városában élt és dolgozott, ott is hunyt el 1978. április 30-án.

1921-es év eseményei

• 1921. január 13-án született Csákányi László, a népszerű színművész Güssingben (Németújváron). Gimnáziumunk tanulója volt. 54 filmben szerepelt, eljátszott számtalan színházi szerepet, szinkronizált, operettet és sanzont énekelt. 1992. november 3-án halt meg Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található. Utolsó filmszerepét halála évében játszotta a Koltay Róbert rendezte „Sose halunk meg” című filmben, melyet levetítettek 2013 decemberében, amikor a 100 éves filmszínházunk felvette a nevét. Lánya, Csákányi Eszter, az ismert színész és Koltay Róbert rendező is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepnapot.

• 1921. április 5-én, délután 16 óra után lépte át Ausztria felé a magyar határt IV. Károly király, s visszatért családjához Svájcba, ahol önkéntes száműzetését töltötte. A szentgotthárdi állomáson is nagy tömeg jelent meg fogadására. A király és kis létszámú kísérője abban a kocsiban utazott, amely előtte évben a párizsi tárgyalásokra vitte az Apponyi Albert vezette magyar küldöttséget.

• 1921. május 21-én egyhangúlag szavaztak igennel a helyi képviselők gróf Apponyi Albert díszpolgári címére, melyet dr. Vargha Gáborterjesztett elő. A kitüntetés indoklása szerint az 50 éves politikai tevékenysége révén ő tette a legtöbbet az ország nyugati szélén a magyar nemzeti önállóság mellett és az igazságtalan trianoni döntés ellen. Apponyi gróf egyidejűleg számtalan magyar várostól szintén megkapta a címet, melyet a Budapesten szervezett ünnepségen vett át a 75. születésnapja alkalmából. 1846. május 29-én Bécsben született, és 87 évesen, 1933. február 7-én hunyt el Genfben. A Mátyás templomba temették el.

• 1921. augusztus 18-án született Szentgotthárdon Takács János a később nemzetközileg is elismert élelmiszer-higiénikus. 1939-ben érettségizett Csákányi László osztálytársaként. 1953-tól 20 éven át vezette a Közvágóhíd Laboratóriumát, közben 1964-ben védte meg kandidátusi disszertációját. Vendégkutatóként 1968-ban járt Németországban, 1972-től egyetemi tanár. 1979. november 7-én halt meg Budapesten. Az Állatorvosi Egyetem saját halottjának tekintette.

• 1921. augusztus 29-én érte a végzetes fejlövés Gubicza Ákos 20 éves népfelkelőt Hohenbruggnál, a közeli Fehring és Jennersdorf közt. A fiatal főiskolás önkéntesként harcolt a Rongyos Gárdában az igazságtalan trianoni döntés miatt. Neki és hős társainak köszönhető, hogy Sopronban és környékén népszavazást rendeltek el, s a többség akarata szerint magyar maradhatott a város. A megyeháza falán márványtábla őrzi a 6 hős gárdista emlékét. A szentgotthárdi temető díszparcellájában nyugszik. Sírja védettségét kérvényezte polgármesterünk.

1923-as év eseményei

• 1923. március 28-án a szentgotthárdi járás csendőrparancsnoka kérvényt írt a csendőrlaktanya építéséért. Hamarosan elkezdődtek a munkálatok, a Tompa Mihály és Petőfi Sándor utca sarkán levő épületet alakították át az igényeknek megfelelően.

• 1923. április 26-án Ónody Zoltán járásbíró terjesztette föl a szentgotthárdi lakosság kérését adomány gyűjtéséhez Gubicza Ákos (1901 – 1921) nyugat-magyarországi felkelő sírkövéhez, mely engedélyt 60 napra a megyei törvényhozás megadta. 1925. március 14-re készült el a trianoni béke ellen fegyvert fogó soproni egyetemista díszes sírköve, melynek avatására Szombathelyről is sokan eljöttek. Az Ébredő Magyarok megyei csoportját külön küldöttség képviselte. Az ünnepi beszédet Raád Árpád légügyi felügyelő tartotta. Gubicza hamvait és a síremléket 1939-ben áthelyezték az 1930-ban megnyitott temető díszsorába. Sírját a NÖRI (Nemzeti Örökségvédő Intézet) 2020-ban felvette a Nemzeti Sírkert listájára.

• 1923. április 24-én a dr. Vargha Gábor országgyűlési képviselő vezette küldöttségnek sikerült megakadályozni a vallás és közoktatási minisztérium tervét, hogy bezárják a 30 éve megnyílt, de kevés diákot fogadó szentgotthárdi gimnáziumot másik 15 intézménnyel együtt.

• 1923 szeptemberében nagyközségünkben a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint a hadiárvák, a hadiözvegyek és az 50-100%-os hadirokkantak kedvezményes tűzifát kaptak.

• 1923. október 1. Az elemi iskola két tanítói lakását tantermekké alakították.

• 1923. augusztus 26-án avatták fel Rábatótfaluban az I. világháborús emlékművet 21 hősi halottjuk emlékére. Alkotója az országosan ismert szobrász, Kallós Ede volt. Részt vett az ünnepségen dr. Tarányi Ferenc Vas vármegyei főispán, Arthner Kálmán tábornok, szombathelyi körletparancsnok és Herbst Géza alispán. A környéken ez volt az első világháborús hősi szobor.

1924-es év eseményei

• 1924. február 1-én két harangot rendelt meg a szentgotthárdi plébánia közössége. A kisebb 225 kg-osat a hívők, az 567 kg-osat pedig a ciszterci rend fizette. Szeptember végére készültek el. Tíz évvel korábban még 9 harangja volt a szentgotthárdi római katolikus egyházközségnek, hat a templomban, kettő a Temetőkápolnában, egy pedig a Schlösslin álló kápolnában. A világháború idején nyolcat elvittek beolvasztásra, mindössze egy maradt.

• 1924. február 23-án tartották a keresztény munkásifjak helyi csoportjának alakuló közgyűlését. Igazgatónak Láng Ince Pál ciszterci lelkészt, igazgatóhelyettesnek Szabó Tihamér hittantanárt, ifjúsági elnöknek Kovács Imre tanulót választották meg.

• 1924 áprilisában a Trianon utáni területvesztések miatt az országgyűlés több gimnázium bezárásáról határozott, mely a gotthárdit is érintette volna. A település dr. Vargha Gábor országgyűlési képviselő és dr. Kiss Elemér főszolgabíró vezetésével összefogott. 1924. május 2-án, első alkalommal dr. Vargha Gábor, dr. Kiss Elemér, Czencz József és Székely Ernő személyesen vitte el a gimnázium működéséről szerkesztett emlékiratot a minisztériumba. Június 20-án újabb „látogatást” tettek Budapesten. Sikeres közbenjárásuk megmentette az intézményt a bezárástól, sőt a minisztérium megemelte a támogatását.

• 1924. május 21-én halt meg Békefi Remig ciszterci apát, egyháztörténész, a MTA tagja. 1858. augusztus 3-án született Hajmáskéren. 1911-ben Vajda Ödönt követte a zirci apáti tisztségben. Megalapította a budai Szent Imre Gimnáziumot, előterjesztésére 1923-ban a pápa felállította a ciszterci rend önálló magyarországi kongregációját. Ő szerkesztette a ciszterci rendnek a millennium évében kiadott Emlékkönyvét, egy fejezetének ő a szerzője. Szentgotthárdi vonatkozású munkája az 1884-ben megjelent Kethely és környékének néprajza. Egri ravatalánál Négyesy László akadémikus, zirci temetésén pedig egykori diákja, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter búcsúzott tőle.

• 1924-ben Szentgotthárdon lett állomásfőnök jágfai Gömbös Ferenc. Az 1928. januári fegyverbotránynál határozottan fellépett a magyar érdekek mellett. 1929. december 1-én 25 éves MÁV szolgálataiért kitüntetésben részesült. Tiszteletbeli tagja volt a keresztény Munkásifjak Egyesületének, dísztagja a Szentgotthárdi Kerékpáros Egyletnek. 1886-ban született Celldömölkön.

• 1924-ben osztatlan bizalommal választották meg Günsberger Izidort a helyi izraelita hitközség elnökévé. 1873-ban Szentgotthárdon született. Édesapja halála után egyedül vezette a jelentős forgalmú gabona nagykereskedést. 50 évesen, 1923 novemberében megalapította a helyi Kereskedelmi Bankot.