A ciszterciek különösen nagy gonddal ápolták kertjüket, amely elmélkedésre, felüdülésre és gyógyulásra egyaránt szolgált. A kolostorkert a béke helye volt, a meditációé, ahol a lélek felemelkedhet a természet és az ember Alkotójához, mert a természet szépsége és hasznossága Isten jóságának, gondviselő szeretetének megnyilatkozása. Egyidejűleg fejezte ki a természet iránti tiszteletet és azt a lelki tartalmat, amit az elveszett Éden újbóli fellelésének vágya jelentett. A szentgotthárdi apátság épületegyüttesét is nagy kert övezte. A korabeli írások a ciszterci kolostor könyvtárának 
leírásánál említik meg, hogy milyen megnyugtató érzés az ablakból kitekinteni az apátság kertjére. A szerzetesek gyengélkedésük idején gyakran sétáltak itt, vigasztalást lelve. Dóczy József 1832-ben gyümölcsfákat, "gyertyánalagutat" és vadgesztenye sétáló utat említ. A jelenlegi park kialakítása és a napjainkban is megtalálható idősebb fák telepítése valószínűleg a XIX. század elején kezdődött. Részben ma is látható a kerengő fasora a kolostorkert két oldalán. A két juharlevelű platánfa becsült kora 200 év, magassága 35 méter. Úgy tartják, bennük valóságos gyógyító energia rejlik, a természet energiája árad belőlük, amellyel képesek kitisztítani, feltölteni az emberi energiamezőt is.
{quiz id=5}