XVII. század - Szentgotthárdi Honismereti Klub

1605-ös év eseményei

1605. október 15-én Tieffenbach ezredes és városparancsnok Rudolf nevű vezére a Bocskai-felkelő Némethy György kuruc vezér lovasainak közeledtére a monostort és templom együttesét felrobbantotta. A clastrum kazamatáiba előzőleg puskaport hordtak, és azt gyújtották fel. Leégett a francia ciszterek által 1184-től épített első templomunk és a település nagy része. Ezután 70 évig a hívek Kethelyre jártak istentiszteletre, míg Széchenyi György kalocsai érsek 1676-1677-ben felépíttette a jelenleg is álló ún. magtártemplomot (ma színház). 1734-ben járt itt először Franz Anton Pilgram, aki a heiligenkreuzi ciszterek megbízásából barokk templomunk tervezője lett. Látta és felmérte a régi romokat, és méretei alapján valódi királyi épületnek nevezte azt: hossza 90 m, szélessége 42 m volt. (Barokk templomunk méretei: hossza 50,3m, szélessége 17,5 m.)

1614. október 23-i beadványával a Graz melletti Rein ciszterci apátja pert indított a szentgotthárdi apátság megszerzéséért. Azzal vádolta a zálogbirtokosokat, hogy az apátság épületét hagyták leromlani, nem tartanak istentiszteletet. A per 1622-ben a rend számára kedvezőtlenül zárult, Pázmány Péter sem támogatta az uradalom átadását a stájerországi apátság részére.

1629. november 30-án íródott az a kiváltságlevél, melyben az apátság új zálogbirtokosa, Csáky László a fegyveres szolgálat fejében Szentgotthárd mezőváros lakóit minden jobbágyi szolgálat alól fölmentette. Az intézkedést a fokozódó török veszély indokolta. Az uradalom védtelen falvai a kanizsai vilajet török urainak (is!) adóztak.

1646-ban az egyre közeledő török veszély miatt János deák árokásást rendelt el Szentgotthárd és az akkori nevén Farkasdifalva között (most Neumarkt an der Raab). Az árok olyan mély és széles volt, hogy azon lovas könnyen át ne mehessen.1622 után a lakosság már adót fizetett Omar Oda basának, 1640 után mégis egyre gyakoribb a törökök fosztogatása.

1664. július végén Szentgotthárdon járt Evlia Cselebi a század nagy utazója. Konstantinápolyban született 1611-ben. 40 éven keresztül készítette feljegyzéseit utazásairól, melyet 10 kötetbe foglaltak. Az utazások könyve 6. kötetében találhatók hiteles leírásai az 1660-1666 közt Erdélyben és Magyarországon tett megfigyeléseiről. A török táborral érkezett, útinaplójában részletesen (és túlzóan) ír a hadjáratról. Útinaplóját először 1904-ben fordították le magyarra.

1664. július 29-én a Köprülü Ahmed nagyvezír parancsnoksága alatt álló török sereg a körmendi és csákányi sikertelen átkelési kísérlet után a Rába jobb partján tovább vonult Szentgotthárd irányába. Július 30-31-én a Rába bal partján a keresztény, jobb partján a török haderők vertek tábort.

1664. augusztus 1-jén, pénteken zajlott a híres szentgotthárdi csata, amelyben a nemzetközi keresztény sereg Montecuccoli főparancsnok irányításával le tudta győzni mezei ütközetben a létszámbeli fölényben levő török sereget. Köprülü Ahmed nagyvezír Bécs elfoglalására indított hadjárata elakadt a Dunántúlon. Miután kudarcot vallott átkelési kísérletük a Rábán Körmendnél és Csákánynál, tovább vonultak nyugati irányba. Szentgotthárdnál sikerült hídfőállást kiépíteniük a Rábán, több ezer katonájuk át is kelt a folyón. A modern technikával és szoros hadrendben harcoló császári, német birodalmi és francia egységeknek azonban sikerült visszaszorítani őket. A szentgotthárdi csata volt az első keresztény győzelemmel végződő nagy mezei ütközet a törökök ellen.

1664. augusztus 10-i dátummal íródott Árvai Mihály dobrai tisztartó levele gazdájának, Forgács Zsigmondné Batthyány Borbálának. A magyar nyelven írt részletes beszámolóban szemtanúként sorolta fel a török előhadat képező tatárok és a főhad által okozott károkat, pusztításokat: „ Szent Gotthárd táján, a török a Rábán innéd Szölnökigh, a Német túl Gyanaffalváigh tíz egész napig táborozott. Rablójának vissza való térését várván, azonban a török Nagyfalu táján egy étszakán hidat csinált magának a Rábán….. a Rábán innéd már mind el égette tatár a falukat….. Rabot sokat vitt,….. a szegénységh mind el szélledett Styriára….”

Az 1665. évtől kezdődött meg fokozatosan a török dúlás után lakatlanná vált környékbeli területekre, főleg a Rábától délre a vendek, horvátok, legnagyobb számban pedig a stájer németek betelepülése. A mai napig maradtak fenn erre utaló családnevek, szlávok pl. a Doncsec, Holec, Mikos, német pedig Lang, Bauer.

1670 körül épült Nagyfalván (ma: Mogersdorf) az Anna kápolna, a katonák temetőjétől keletre. E helyen temették el az 1664-es szentgotthárdi csatában elhunyt magas rangú császári és török tiszteket. A mai napig minden évfordulókor török delegáció is érkezik tisztelegni hőseik előtt.

1676-ban, 12 évvel a híres csata után Szentgotthárdon Széchényi György kalocsai érsek templomépítését rendelte el, melyhez 120 000 forintot adományozott. Az Árpád-kori épület 1605-ös felrobbantása óta nem volt Szentgotthárdnak temploma. Az építkezéshez felhasználták az 1184-től épített első templom épen maradt falait is, mely jól látszik a színház bejáratánál.

1694. szeptember 7-én született és 1772-ben hunyt el Mathias Gusner ciszterci testvér, festőművész. Ő készítette a barokk templom összes oltárképét, falfestményeket a templomban és a kolostorban. A Temetőkápolna kriptájában nyugszik.

1699. július 7-én született Franz Anton Pilgram, késő barokk stílusban alkotó építész. Ő kapott megbízást 1734-ben Robert Leeb heiligenkreuzi apáttól az új szentgotthárdi ciszterci apátsági épületek megtervezésére. 1761. október 29-én Bécsben hunyt el.