- 1946. január 2-án Szombathelyen meghalt Pável Ágoston nyelvész, néprajzkutató, költő, megyénk szellemi életének egyik legkiemelkedőbb alakja. 1886. augusztus 28-án Vashidegkúton született. Ő lett a leghíresebb szlovén hazánkban. „Két nép hű fia” - írta róla Illyés Gyula. 1913-ban doktorált, 7 évvel később tért vissza Szombathelyre, ahol a múzeum könyvtárának őre lett. A Vasi Szemle életre hívója és első főszerkesztője volt. Tanította Szent-Györgyi Albert későbbi Nobel díjas tudóst is. Városunkban a múzeum és a közelében egy lakótelep viseli nevét.
- 1946. február 1-10. közt 45 főt közmunkára vittek el Rábafüzesről. A kitelepítési rendelet hatására a németeket rendszeresen elvitték dolgozni, 12 fő iparost még a foglalkozása gyakorlásától is eltiltottak. Így érte el környékünket a kitelepítés hulláma május 26-ára, amikor a zömében német anyanyelvű település több mint 80 %-át deportálták. Pár óra alatt közel ezer főt, családokat űztek el a kollektív büntetés elve alapján örökre a lakóhelyükről.
- 1946 február végén volt lehetőség felvételi vizsgát tenni a Dolgozók gimnáziumába felnőttek számára. Március 4-én kezdődött a tanítás. 30 fő nyert felvételt, 5 földműves, 5 kereskedősegéd, 3 MÁV-segédtiszt, 3 katona, 3 községi írnok, 3 gyári irodai beosztott, 2 rendőr, 2 pénzügyőr, 2 géplakatos és 2 üzemi alkalmazott. Külön önképzőkört alapítottak, mely Széchenyi István nevét vette föl.
- 1946. március 6-án volt először tanévnyitó a dolgozók gimnáziumában. Vas megyében elsőként itt volt lehetőség február végén felvételi vizsgát tenni Marót (Mathiász) Artúr ny. igazgató előtt. Hodászi Ede lett megbízva a Dolgozók Iskolája vezetésével. A hét 5 napján 17,30 – 21 óra között folyt az ingyenes tanítás. A szentgotthárdi gimnázium külső tagozataként Körmenden is megkezdődött a felnőttek képzése.
- 1946. május elsején, a munka ünnepén a Dohánygyár udvarán tartottak tábori misét, melyen az összes helyi gyár dolgozója megjelent, majd utána következett az ünnepi felvonulás.
- 1946. május 26-a Rábafüzes legsötétebb napja, mert 968 főt, a település lakóinak többségét kitelepítették. A magyarországi német nemzetiségű lakosság a kollektív büntetés elvei miatt lett német földre deportálva. Az sem számított, hogy legtöbbjük családja már évszázadok óta itt élt. A falu plébánosa, Weber Antal próbált lelki segítséget nyújtani számukra a vonat indulásáig. Soha nem térhettek vissza, a dél-bajorországi landsbergi járás lakói fogadták be őket.
- 1946. június 11-én gazdanap volt Szentgotthárdon. „Éljen a Kalot, éljen Mindszenty!” feliratú táblákkal vonultak fel, és az iskolák tervezett államosítása ellen is tiltakoztak. Sok diáklány vett részt az eseményen.
- 1946 szeptemberében avatták föl a Kossuth Lajos utcában, a volt Lipp-bank épületében a szakszervezeti székházat. Három helyi nagyüzem, a dohány-, a kasza- és a selyemgyár támogatásával létrehozott intézmény a dolgozóik, a „munkásság és a parasztság felemelkedését” volt hivatott szolgálni.
- 1946. október 1-jén nyílt meg a Széchenyi utca 17. szám alatti épületben (Roszner-házban) a Madách Imre Népi Kollégium. A két éven át működő intézmény lakói a gimnáziumi, az általános iskolai, és a dolgozók gimnáziumába járó fiatalok voltak. Ekkor még nem indult meg a buszos közlekedés a környékünkön, és autókkal sem rendelkeztek a családok, a bejárókat ezek híján csak a vonat és a kerékpár segítette, bár ez utóbbi a téli hidegben és hóban nem volt jó választás.
- 1946. október 2-án Kozma Ferenc esperes vezetésével az összes kerületi pap tanácskozásra gyűlt össze, ahol elhatározták, hogy következő év május elején nagy zarándoklatot tartanak Szentgotthárdra a Rába völgyében, melyre meghívják Mindszenty Józsefet. A hercegprímás, a következő évben el is jött, s több napot tartózkodott itt.
- 1946. október 19-i dátummal fennmaradt egy levél, melyet Czinege Jadviga, a szentgotthárdi apácák - „Salvator nővérek” - vezetője írt az apát úrnak. Tartalma arról szól, milyen előadásokat, foglalkozásokat tartanak a házasulandó lányok számára. Czinege Erzsébet Jadviga 1908. május 28-án született Hatvanban. 1924. szeptember 8-án lépett be a rendbe, ahol első fogadalmát 2 év múlva, az örök fogadalmát pedig 1932. szeptember 8-án tette. 1950. június 10-én éjjel 5 apáca társával együtt hurcolták el Vácra. 75 évesen hunyt el 1983. december 25-én szülővárosában.
- 1946. október 25-én, pénteken este 7-kor tartották az elemi iskolában az első menyasszonyiskolai oktatást, előadója dr. Kozma Ferenc rábakethelyi esperes-plébános volt. Az oktatások kezdeményezője a Katolikus Dolgozó Leányok Központja, szervezője Czinege Jadviga főnöknő, a helyi apácák vezetője volt. Tíz alkalommal, díjtalanul, mindig más előadóval folyt a házasulandó lányok felkészítése. Asszony hallgatók, főleg lányos anyák is részt vehettek rajta.
- 1946. november 15-én érkezett meg az első öttonnás acél nyersanyag-szállítmány Ausztriából a kaszagyárba, mellyel a munka folytatását tudták biztosítani a gyár 240 fős munkása számára.
