Kiállításunkon a forradalom és szabadságharc szentgotthárdi vonatkozású eseményeit és hőseinek tevékenységét követhetik nyomon: így a nemzetőrség és a honvédség megszervezését, a szabadságharcban résztvevőket, illetve az emlékhelyeket Szentgotthárdon és környékén.
Talabér Lászlóné és Horváth Zsuzsanna kutatásai nyomán megismerhetjük két honvédtiszt, Lóskay Bekény és Hambek Alajos tevékenységét a szabadságharc idején, később a város életében is jelentős szerepet játszottak. Külön tabló emlékezik meg a nemzetőr őrnagy Ivánkovich Jánosról, aki élete utolsó éveit töltötte városunkban. Temetőnkben van a sírja a Garibaldi vörösingesei között harcoló, majd városunkban letelepedett Szüts Ivánnak és a szentgotthárdi nemzetőr Koller Györgynek is. Újságcikkek, fotók dokumentálják a megemlékezéseket a szabadságharc hőseiről.
Megnyitó
2024. október 4-én délután Huszár Gábor polgármester megnyitó szavai után Horváth Zsuzsanna, a kiállítás egyik rendezője ismertette a kiállítást. Ezután Vörös Ottó egyetemi tanár beszél a forradalom és szabadságharc Vas megyei , ezen belül szentgotthárdi vonatkozásairól.
Tablók
1. Népképviseleti választások, nemzetőrség
2. Két honvédtiszt a szabadságharcból
3. A honvédsereg megszervezése
4. tabló - A szentgotthárdi Magyar Királyi Törvényszék elnöke
5. tabló - A magyar szabadságharcból Garibaldi vörösingesei közé
6. tabló - Megemlékezések a forradalom és szabadságharc hőseiről
7. tabló - 1848/49-es emlékhelyek Szentgotthárdon és környékén
A kiállítás áttekintése videón
Felhasznált források és szakirodalom
1. tabló - Népképviseleti választások, nemzetőrség
Népképviseleti választások (1848. június 23)
1848. március 15-én a 12 pontban a forradalmi ifjak követelték, majd az áprilisban szentesített törvények előírták a népképviseletet és a nemzetőrség felállítását.
A szentgotthárdi körzetben közfelkiáltással választották meg képviselőnek dr. Szabadfy Sándor ügyvédet, szombathelyi városi tanácsnokot, aki támogatta a Batthyány-kormány politikáját. Szabadfy a világosi fegyverletétel után kegyelmet kapott, 1865 és 1868 között ismét Szentgotthárdot képviselte az országgyűlésben. Halála miatt nem töltötte ki mandátumát, helyébe az ifjú Széll Kálmán, akkori szolgabíró lépett.
A nemzetőrség
Az 1848. XXII. törvénycikk előírta a nemzetőrség felállítását:
„A személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása, az ország polgárainak őrködésére bizatik (…), a nemzeti őrsereg alakitására nézve következők határoztatnak:
1. § Mindazon honlakosok, kik városokban, vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben, 200 pengő forint értékü házat, vagy földet, egyéb községekben féltelket, vagy ezzel hasonló kiterjedésü birtokot kizáró tulajdonul bírnak (…), húsz éves koruktól ötven éves korukig (…) a nemzetőrségbe beirandók, és fegyveres szolgálatot tenni tartoznak.
13. § A nemzetőrség minden tagjai a magyar rendes katonaság hasonló fokozatu tagjaival egyenlő ranguaknak tekintendők, dijt azonban, mig csak helybeli szolgálatot tesznek, nem húznak.”
Vas vármegyében Vidos József főispán vezérlete alatt folyt a nemzetőrök összeírása. Elöljáróikat a századosig maguk választhatták. Az első hetekben még csak a nemzeti színű karszalag és csákórózsa különböztette meg őket a civilektől. Egytized részük rendelkezett lőfegyverrel, a zömük kiegyenesített kaszát, fokost, baltát használt fegyverként. Batthyány augusztus 13-ai rendelete nyomán szervezésük önkéntes alapon folytatódott. A vasi nemzetőr ezred október elejéig vállalt ún. „mozgó” szolgálatot. A horvát támadás veszélye miatt feladatuk a dél-dunántúli területek ellenőrzése volt.
A vasi zászlóaljak Jellasics utóvédjével harcoltak Kanizsánál szeptember utolsó napjaiban, mivel a horvátok elfogták, és ott tartották fogva Horváth Vilmos kormánybiztost. Az összecsapások rendkívül sok vérontással jártak. A „kanizsai kaland” után a vasi nemzetőrök hazatértek, az önkéntesek a szerveződő honvédseregbe léptek át.
Gr. Zichy Hermann nemzetőr parancsnok (Molnári, 1814. július 15. – Jakabháza, 1880. május 18.)
Zichy és vásonkeői gróf Zichy Hermann édesapja, Zichy Károly halála után gyámja Széchenyi István volt. Az ifjú gróf az 1840-es években Szentgotthárdon támogatta az Olvasó Egylet megszervezését. Neki is köszönhető, hogy Vas megyében legelsőként itt alakult meg a magyar nyelvet ápoló egyesület. 1848-ban nem csak beszédeivel buzdított a haza védelmére, de maga is részt vett a harcokban. 1848-ban őrnagyi rangban nemzetőr parancsnok volt. Augusztusban kapta meg kinevezését a Vas vármegyei I. mozgó nemzetőr zászlóalj élére. Részt vett a Jellasics utóvéd csapatai ellen vívott összecsapásokban. A szabadságharcban való további részvételéről nem tudunk. 1852-ben Jakabházán kastély építésébe fogott, körülötte pedig parkot alakíttatott ki ritka, nemes fákból. A provizórium idején, 1861 és 1864 között vállalta Vas vármegye főispáni tisztségét. A gróf 65 évesen, Jakabházán hunyt el. A kastély parkjában temették el a feleségével együtt. 1912-ben hamvaikat átszállították a szentgotthárdi (kápolna melletti) temetőbe. Sajnos családi sírboltjuk nem maradt fenn. Karolina nevű lányuk a szentgotthárdi Nőegyletben szervezte a kisdedóvó (óvoda) létesítését, működését. Ilona lányuk pedig férjével (gr. Korniss Emil) tovább bővítette a jakabházi kastélyt.
Koller György (Szentgotthárd, 1828 – Szentgotthárd, 1915. november 23.)
A nemzetőr őrmester szabadságharc alatti tevékenységéről nem tudunk részleteket, csak azt, hogy a helybeliek a forradalom kitörésének 50. évfordulóján rendezett ünnepségen „ovációban” részesítették. 1873-tól az adóhivatalban dolgozott, a helyi evangélikus gyülekezet egyik alapító tagja, választott elöljárója volt. Rendszeresen jótékonykodott, végrendeletileg alapítványt tett az egyház javára. Tevékenységéért megkapta a Koronás Arany Érdemkeresztet. Sírja temetőnkben van, felújításra szorul.
2. tabló - Két honvédtiszt a szabadságharcból
A magyar szabadságért folytatott küzdelemben szükség volt a nemzet fiainak összefogására. Lóskay Bekény a reverendát cserélte egyenruhára, Hambek Alajos jogi tanulmányait szakította félbe, hogy harcoljanak a nemzet szabadságáért.
Egy pap a szabadságharcban - Lóskay Bekény (Pápa, 1828. febr. 29. – Nagyfalva, 1905. szept. 21.)
A szabadságharcos múltja miatt népszerű pap Lóskay József néven született. 18 évesen lett bencés szerzetes, de 7 társával együtt kilépett a rendből, hogy katonaként harcolhasson a nemzet szabadságáért. Több tucat csatában mutatta meg a bátorságát, a legendás „vörössipkások” között kezdte katonai pályafutását. A honvédseregben hadnagyi rangot ért el, Perczel Mór segédtisztje lett. Ott volt pl. a nevezetes kápolnai csatában (1849. február 26-27.), majd részt vett a dicsőséges tavaszi hadjáratban, harcolt Buda visszafoglalásáért (1849. május) és a vesztes debreceni csatában (1949. augusztus 2.).
Tanítással a nemzet felemelkedéséért
A világosi fegyverletétel után bujkálnia kellett. Kispapnak tanult, majd belépett a ciszterci rendbe, ekkor kapta a Bekény nevet. A kardot katedrára cserélte, így küzdött tovább nemes céljaiért. 1853-tól a rend különböző iskoláiban tanított latint, magyar nyelvet és irodalmat. 1881-ben helyezték a szentgotthárdi apátságba, Nagyfalvi (ma Mogersdorf) lelkészként szolgált. Kiváló szónoki képességekkel rendelkezett, nélkülözhetetlen szereplője volt a szentgotthárdi társadalmi és politikai rendezvényeknek. 1889-től a rend nesztoraként tisztelt pap nyugdíjas éveit töltötte a rendházban. 1904. szeptember 25-én a szentgotthárdi Nagyboldogasszony templomban tartotta aranymiséjét. Vajda Ödön zirci apát, a volt iskolatárs vezette az oltárhoz. A jeles napon együtt ünnepeltek Szentgotthárd egyházi és világi vezetői. 1905-ben a ciszterci és más szerzetesrendek képviselőinek a jelenlétében a temetőkápolna közelében temették el, sírtáblája a kápolna oldalában található.
Az 1848/49-es honvéd százados - Hambek Alajos (Szentgotthárd, 1825. máj. 19. – Szentgotthárd, 1906. nov. 28.)
A forradalom vonzásában
Szülei (Hambek János és Szakacsics Katalin) támogatásával tanulmányait előbb Pápán és Szombathelyen végezte, majd 1846-ban a bécsi egyetem hallgatója lett, ahol 1848 őszén bekapcsolódott a Bécsben zajló forradalmi megmozdulásokba, hamarosan az Aula (egyetemisták zászlóalja) századosa lett. Mozgalmuk leverése után hazajött Magyarországra. Önkéntesként csatlakozott a Vas vármegyében alakuló honvéd zászlóaljhoz, melynek november 11-én már hadnagya volt. Hambek Alajos azon elszántak közé tartozott, akik önként, hazaszeretetből jelentkeztek katonának, és a fegyverletételig harcoltak a nemzet szabadságáért. Az önkéntesek száma a környékünkön kevés volt, Szentgotthárdról nem is ismerünk mást. Hambek Alajost Mészáros Lázár hadügyminiszter a 45. számú honvéd zászlóaljhoz nevezte ki századosi rangban. A Szentgotthárdon besorozott honvédek ebben a zászlóaljban szolgáltak. 1849. januártól a felső-dunai, májustól a belőle kivált Kmety György vezette hadosztályban harcolt. Egysége Borosjenőnél tette le a fegyvert 1849. augusztus 21-én. Büntetésből az osztrákok besorozták a 17. gyalogezredhez közlegénynek, ahol közel 4 és fél évig kellett katonai szolgálatot teljesítenie, míg szülővárosa 500 forintért 1853 decemberében megváltotta szabadságát.
Tevékenysége Szentgotthárdon
Hazajövetele után megnősült, felesége, a farkasdifalvi Szakatsits Mária a helyi Nőegylet aktív tagja, 5 éven át az elnöke volt. A Kossuth L. u. 2. szám alatt laktak. Hambek a helyi közigazgatásban kapott állást. 1868-ban esküdt lett, majd Széll Kálmánt követte a szolgabírói tisztségben. 1872-től 1886-os nyugdíjazásáig járásbíróként dolgozott. Hambek Alajos 1871-ben Széll Kálmán mellett az egyik alapítója, később (1888-1902) elnöke volt a Szent-Gotthárdi Takarékpénztár Rt.-nak. 1892-ben a megalakuló Szabadelvű Párt helyi szervezete megválasztotta első elnökéül. A képviselő-testületben a gimnázium létesítése mellett szavazott, ingyen ebéddel járult hozzá egy szegény sorsú gimnáziumi diák ellátásához. Tagja lett az Erzsébet Kórház Egyesületnek, melynek célul tűzte ki közkórház létesítését Szentgotthárdon. Pártoló tagja volt a Vasvármegyei Régészeti Egyletnek, és aktív tagja a Honvéd Egyesületnek.
1898. március 15-én, a forradalom kitörésének 50. évfordulóján rendezett ünnepségen a 73 éves Hambek Alajos a díszvendégek között kapott helyet. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszöntötte. Hambek Alajos tevékeny élete 1906. november 28-án ért véget. A régi temetőből annak lezárásakor családi síremléküket tiszteletből átvitték az új temetőbe. A magas síremlék tekintélyt parancsoló méretével emlékeztet bennünket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hős századosára. A síremlék 2020 óta a virtuális Nemzeti Sírkert része
3. tabló - A honvédsereg megszervezése
„Midőn hazáját rabbilincs hevíti, Bőszült érzelme harcmezőre száll,
A szép szabadság hős lánggal hevíti, Körüldörögje bár ezer halál,
Nem csügged a honvéd, tisztét teljesíti, Míg győz vagy húshalmok közt sírt talál.” (Kisfaludy Károly)
A Batthyány-kormány 1848. május 15-én hozott határozatot egy 10 ezer főből álló „önkéntes sereg” létrehozásáról. Tíz nagyvárosban - köztük Szombathelyen – tervezték egy-egy reguláris zászlóalj önkéntes alapon történő felállítását. E zászlóaljak és katonáik elnevezése a német Landwehr szó tükörfordításával hamarosan „honvéd” lett. Megszervezésükhöz felhasználták a magyarországi császári hadszervezetet és itteni raktáraiban található felszereléseit, fegyverzetet. A tisztikar nagyobbik része is „átjelentkezett”, így a hivatásos katonák hozta szakismeret szerencsésen ötvöződött a forradalmi szellemmel.
Kossuth július 11-én elhangzott nagy hatású szónoklata után, a nemzetgyűlés lelkes „megajánlására” augusztus 23-án elfogadták az újoncozási törvényt, amelyet azonban a király nem szentesített. Végrehajtására csak Jellasics támadása után került sor. Ez a munka az Országos Honvédelmi Bizottmányra és elnökére, Kossuth Lajosra várt.
Szeptember végétől december közepéig a sorkötelesnek számító 18-19-20 éves korosztályokból mintegy 50 000 ezer újoncot állított ki az ország. A törvényhatóságok a kivetett kvótát - minden 127 lakos után két katonát kellett adni — kisebb részben önkéntesekből, jórészt az általános szokás szerint, sorshúzás útján teljesítették.
Szentgotthárdon november 7-től karácsonyig tartott a sorozás a főtéren levő épületben, amely később kávéház lett. A dokumentumokon Petók János őrmester és Koller György főorvos neve szerepel. Településünkön és a hozzá csatolt falvakban az alábbi sorozási adatok maradtak fenn Balogh Gyula levéltárnok 1895-ben kiadott könyvében.
|
Település |
lakos |
besorozott |
Település |
lakos |
besorozott |
Település |
lakos |
besorozott |
|
Farkasfa |
348 |
5 |
Kisfalud |
203 |
2 |
Talapatka |
150 |
3 |
|
Jakabháza |
264 |
2 |
Füzes |
791 |
12 |
Tótfalu |
362 |
10 |
|
Kethely |
313 |
7 |
Szentgotthárd |
850 |
11 |
Zsida |
122 |
3 |
A Szentgotthárdon besorozott személyek
| Lakóhely | Név | Megjegyzés | |
| 1 | Farkasfa | Bedi József | |
| 2 | Dobján György | ||
| 3 | Kovács Ferencz | ||
| 4 | Németh János | ||
| 5 | Németh Pál | ||
| 6 | Jakabháza | Gergöl Mátyás | † |
| 7 | Krobot Imre | ||
| 8 | Kethely | Dancsecs János | † Diák volt. 45. honvéd zászlóalj. |
| 9 | Dolgos József | Német-Szentgrót fizette. | |
| 10 | Joszt Mihály | ||
| 11 | Köncz József | ||
| 12 | Krajczár Ignác | Szolga. 45. h. z.alj. Csornánál bal térde felett golyó érte. Temesvárnál elfogták és besorozták a császáriak közé | |
| 13 | Lukács József | † | |
| 14 | Mesics János | † Szolga | |
| 15 | Mesics Márton | † | |
| 16 | Németh György | Aradról jött haza. | |
| 17 | Kisfalud | Gáll Márton | |
| 18 | Tóth György | 45. h.zalj, Komárom feladása után hazatért. | |
| 19 | Rábafüzes | Freiwald József | Hazajött. |
| 20 | Josztl Mihály | 45. h.zalj | |
| 21 | Kherbler ? Ferencz | † Hazatért, de meghalt. | |
| 22 | Kherbler ? János | † Jobb lábán sérült, | |
| 23 | Koller Ferencz | Hazajött. | |
| 24 | Köppel József | 45. h.zalj, Megjött, a grófnál lett erdős. | |
| 25 | Kreutz Ferencz | † | |
| 26 | Kropf József | Hazajött, de meghalt hamarosan. | |
| 27 | Kropf Mihály | 45. h.zalj, Csornánál jobb fülénél sérült (Olaszfalu) | |
| 28 | Molnár József | Csörötnek | |
| 29 | Pummer János | Hazajött | |
| 30 | Szentgotthárd | Augusztin János | † Malaczka (Pozsonyvármegye) asztalos |
| 31 | Bacher János | † Sakmó (Pozsony vm.) papírgyártó | |
| 32 | Bauer Péter | † Badafalvai volt | |
| 33 | Buchass Mátyás | † | |
| 34 | Engel Henrik | † Újfalui üveges | |
| 35 | Hager Antal | † Schörflein (Felső-Ausztria) fazekas | |
| 36 | Held Ferencz | † Asztalos, a gyanafalvai Nagy József helyett vonult be. | |
| 37 | Ruperti Jakab | † Basaro (Olaszo.) könyvkötő | |
| 38 | Schrammel Pál | † Németújvárról | |
| 39 | Schrey József tizedes | Sztg-i csizmadia 45.h.zalj, Csornánál 3 golyó is eltalálta bal lábát | |
| 40 | Vanda János | Istvánfalvai volt. | |
| 41 | Zwertecska Antal | † Dobruska (Csehország) | |
| 42 | Buchass Mátyás | † | |
| 43 | Horváth Zsigmond | † | |
| 44 | Lukács József | ||
| 45 | Steiner Mihály | ||
| 46 | Horváth Zsimond | † | |
| 47 | Talapatka | Magyarics Ferencz | Mesics József testvére helyett vonult be (Börgölin). |
| 48 | Mesics Ferencz | Megjött, de béna lett. | |
| 49 | Mesics József | † | |
| 50 | Tótfalu | Bartakovits Péter | † |
| 51 | Cser József | ||
| 52 | Fergyán Miklós | ||
| 53 | Forján Ferencz | ||
| 54 | Korpics | ||
| 55 | Krapics? Bálint | † Gasztony | |
| 56 | Kraptics Pál | ||
| 57 | Pordai? Ferencz | ||
| 58 | Pavlits Ferencz | ||
| 59 | Pavlits József | ||
| 60 | Paroli József | ||
| 61 | Szaller József | Temesváron bal lába megsebesült, hazatért. | |
| 62 | Zsidahegy | Ferencsek János | † |
| 63 | Hajdinák Péter | † | |
| 64 | Pörs Mihály | † | |
| 65 | Zsida | Lukács József | 45. h. zalj, Csornánál/Ihászinál bal kezét ágyúgolyó törte el. Hazajött, de megrokkant. |
MOSER JÁNOS honvéd hadnagy részvétele a szabadságharcban azoknak a honvédeknek a sorsát példázza, akik 1848-ban hivatásos katonaként szolgáltak a hadseregben, útjuk a császári, fekete-sárga zászlók alatt harcoló ezredekből vezetett a magyar honvédseregbe. Életéről csak pár adatunk van. Neve szerepel Virányi (Viran) Vilmos: Honvédtiszti Koszorú 1848/49 évből című 1867-ben kiadott könyvében és Bona Gábor ugyancsak a 1848/49-as tiszti karról készített nyilvántartásában.
Szentgotthárdon született 1828-ban. 1846-tól önkéntesként, 1848. június 28-tól tizedesként szolgált Budán a 2. Sándor gyalogezred „Weissl” gránátos zászlóaljánál. Szeptember végén beosztották a 40. honvéd zászlóaljba, majd alakulatával Komáromba vezényelték. 1849. április 11-től hadnagy, majd május végétől zászlóalja fegyverész tisztje lett. Világos után, 1851-ben Bécsben a régi ezredéhez sorozták be, ahonnét 1855-ben bocsátották el.
4. tabló - A szentgotthárdi Magyar Királyi Törvényszék elnöke
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai és politikai küzdelmeinek neves szereplője élete utolsó éveit töltötte Szentgotthárdon. Első és egyetlen elnöke volt a szentgotthárdi magyar királyi törvényszéknek, mely 1872-től 1876-ig működött, hatáskörébe tartozott a németújvári és a muraszombati járás is.
Ivánkovich János (Bögöte, 1806. június 21. – Szentgotthárd, 1877. december 28.)
A Vas megyei táblabíró
Köbölkuti és felső-pulyai Ivánkovich János nemesi családban született. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1836-ban táblabíró lett Vas megyében. 1839-ben feleségül vette Hugonnai Laurát, aki azonban 1843-ban elhunyt, valószínűleg szülés következtében. 1845-ben törvényszéki táblabíróvá választották. A liberális eszmék híve volt, belépett az Ellenzéki Körbe is. lvánkovich a forradalom győzelmét követően tagja lett a megyei bizottmánynak, részt vett a népképviseleti választásokat előkészítő munkában.
Nemzetőr őrnagy és kormánybiztos
1848 júniusától a Vidos József főparancsnoksága alatt, a Dráva védelmére vonult Vas megyei „mozgó” nemzetőrség III. zászlóaljának volt a parancsnoka. Őrnagyi kinevezését Batthyány Lajos augusztus 4-én hagyta jóvá. Zichy Hermannal együtt Kanizsánál harcolt zászlóaljával Jellasics ott állomásozó katonáival. 1848 októberében Ivánkovich kapott megbízást a tisztségéről lemondott Preuszler Antal helyett a kőszegi nemzetőrség élére. 1849 januárjában a nemzetgyűléssel együtt Debrecenbe ment, de a nyár elején visszatért Vas megyébe, mivel június 7-én kormánybiztosi megbízást kapott. Népfelkelést hirdetett a Kemenesalján. Az ötszörös túlerővel szemben azonban a rendezetlen felkelő csapatok csakhamar szétfutottak, a felkelők egy része a Bakonyban keresett menedéket. A kemenesaljai felkelés volt a szabadságharc vasi eseményeinek utolsó epizódja. Ivánkovich a felhívást a világosi fegyverletétel napján adta ki.
Emigráció és hazatérés
A fegyverletétel után Párizsba emigrált, távollétében halálra ítélték és jelképesen kivégezték: A császári hadbíróság 1852. május 6-án a nevét bitófára szegeztette. Amikor 1856-ban hazajött, börtönbe zárták, ahonnan csak 1857-ben szabadult. 1861-ben a körmendi kerület országgyűlési képviselőjévé választották, a kiegyezés után Vas megye alispáni tisztségét töltötte be.
A szentgotthárdi magyar királyi törvényszék elnöke
1872-ben Széll Kálmán javaslatára a megyében Szombathely mellett Szentgotthárdon is törvényszéki központ jött létre, melynek hatásköre kiterjedt a szentgotthárdin kívül a muraszombati és németújvári járásokra is. (A Járásbíróság Deák Ferenc utcai épületében működött 1872 és 1876 között a Szentgotthárdi Magyar Királyi Törvényszék.) A tisztségre a nagy tekintélyű hajdani táblabírót nevezték ki, aki tanakajdi kastélyából költözött Szentgotthárdra.
1877-ben elhunyt, Szentgotthárdon helyezték örök nyugalomra december 31-én, sírhelye sajnos nincs meg.
5. tabló - A magyar szabadságharcból Garibaldi vörösingesei közé
Baracskai Szüts (Szűcs) Iván (Zalaegerszeg, 1825 - Szentgotthárd, 1905. június 26.)
Részvétele az itáliai magyar légió harcaiban
Az 1848/49-es honvédtisztnek a magyar szabadságharcban való részvételét dokumentáló iratok elvesztek. Szüts Iván azok közé tartozott, akik folytatták a harcot a Habsburgok ellen Európa különböző hadszínterein. A jogi ismeretekkel rendelkező fiatalember a világosi fegyverletétel után egy ideig Tapolcán mint szolgabíró működött. 1859-ben Itáliába ment, ahol belépett az olaszországi magyar légióba. A törzskari iroda vezetésével bízták meg. Részt vett Garibaldi 1860-as hadjáratában, a légió lovas ezredének vezérkari őrnagya lett. Ott volt pl. a hadjáratot lezáró volturnói csatában, amelyről beszámolót is készített. Katonai érdemeit magas kitüntetéssel (olasz királyi Szent Mór- és Lázár-rend lovagkereszt) is elismerték. A légió 1867-es feloszlatása után visszatért Magyarországra.
Az olaszországi magyar légió vázlatos története
1859. jún. Piemont: Megalakul az első magyar légió (kb. 3000 fő).
1859. jún. 24. Részt vesznek az olaszok oldalán a győztes solferinói csatában.
1859. nov.: A légiót a békekötés után feloszlatják.
1860. máj. 7. Garibaldi „EZER” katonájával partra száll Szicíliában, tiszti karában több magyarral: Éber Nándor, Türr István, Tüköry Lajos.
1860. jún. Garibaldi támogatásával újjáalakul a magyar légió (kb. 200 fő).
1860. okt. 1. A magyar huszárok és gyalogosok példamutató bátorsággal harcolnak a volturnói csatában Capua közelében.
1860. okt. 30. Nápoly: Garibaldi katonai díszpompa keretében adja át a légiónak a kiérdemelt zászlót.
1861-62. A légió katonáit bevetik a dél-itáliai bandák elleni harcokban.
1862. A légió betagolódik az olasz hadseregbe Földváry Károly főparancsnok irányítása alatt.
1867. jan.: Az olaszországi magyar légió végleges feloszlatása
Földváry Károly levele Torinóba Kossuth Lajoshoz (Kossuth L. összes munkái. 1. kötet. 2. rész)
Kossuth Lajos,
Magyarország kormányzója ő nagyméltóságának.
Bologna, 1866. julius 29.
A tegnap esti vasuti vonattal érkezett ide Vámossy József főhadnagy 104 harczossal Alexandriából (Alessandria Piemontban); ez miniszteri dispositio folytán történt. A megérkezőket a zenekar Rákóczy-indulóval fogadta a vasuti állomásnál. – A lelkesedést leirni nem vagyok képes, a mi már a vasutnál kitört magyarjainkból, midőn Szűcs őrnagy felállított soraik előtt megjelenvén, levett sapkával Vámossy főhadnagynak jobbját nyujtá, isten hozta Önöket-tel szólítá, s később, midőn Szűcs őrnagy »Éljen a haza!« felkiáltott s ez után őket a legpraecisusabb katonai rendben a vasuti állomástól el a főútakon keresztül ezer meg ezer polgár kiséretében éljenzések között, magyar indulók mellett, a laktanyához vezette.
A magyar segélysereg főparancsnoka:
Földváry Károly.
Szüts Iván Szentgotthárdon
Városunkba felesége révén került, köz- és váltóügyvédként dolgozott. Nevével a kiegyezést követően egészen a haláláig számtalanszor találkoztunk, főleg ügyvédi és takarékszövetkezeti tevékenysége, jótékonysági gyűjtés, egyesületi rendezvény vagy éppen a választásokkal kapcsolatos iratokban. 1872-ben Desits Gyula mellett jegyzőként kapott feladatot a szentgotthárdi kerület választási bizottságában. Politikai tekintetben Széll Kálmán híve volt és tagja 1899-ben annak a küldöttségnek, amely a miniszterelnök számára felajánlotta a képviselőséget a kerületben. 1901-ben a választási bizottság elnökeként ő fogalmazta meg a táviratot, amelyben értesítették Széll Kálmánt, hogy „… óriási lelkesedéssel kiáltották ki képviselőnek egyhangúlag.” Ügyvédként a szentgotthárdi királyi törvényszék, illetve 1876-tól a járásbíróság és adóhivatal keretein belül végezte a munkáját. Elnöke volt a Szent-Gotthárdi Takarék Pénztár felügyelő bizottságának. 80 éves korában halt meg, síremléke a szentgotthárdi temetőben 2020 óta védett, része a Nemzeti Sírkertnek.
6. tabló - Megemlékezések a forradalom és szabadságharc hőseiről
Országos események
1868 Honvéd Egyletek alakulása
1872. 09. 29. (pákozdi csata évfordulója) Honvéd Menház átadása Pesten
1898. április 11. – 50. évforduló (az 1848-as törvények szentesítésének napja) nemzeti ünnep
1927. március 15. nemzeti ünnep (ápr. 11. nem)
1948 – 100. évforduló: Kossuth-díj alapítása
1951-től március 15. nem munkaszüneti nap
1967-88: iskolai megemlékezések (forradalmi ifjúsági napok keretében)
1990-től munkaszüneti nap, nemzeti ünnep, a Kossuth- és Széchenyi-díjak átadása
Ünnepség Szentgotthárdon a forradalom kitörésének 50. évfordulóján (1898. március 15)
(Részletek a Szent-Gotthárd lap március 21-i számából)
„Korán reggel taracklövések adták tudtul a város lakosságának, hogy a nemzeti ünnepnap hajnala megvirradt. A felhőtlen ég karimájára fölbukó nap fényes sugarai keresve keresték a házakat, melyeket nemzeti lobogó nem díszített: ilyen ház az egész városban nem volt található.(...)
Rég nem fogadott be hasonló alkalomhoz a czisztercita rend gyönyörű templomának tágas hajója akkora közönséget, mint most. (…) A Dr. Berger Máté plébánostól czelebrált ünnepi nagymise magasztosságát a Pum Károly igazgató-tanító vezetése alatt működő egyházi vegyes énekkar precízen előadott énekesei kiválóan emelték.
A 7 órakor felhangzó esti harangszó volt a jeladás a város kivilágítására, s néhány rövid perc múlva ezernyi ezer gyertyaláng homályosította el az utczai világítás ív és izzólámpáinak villamos fényét. (…) a tűzoltószerháznál ezalatt óriási tömeg gyűlt össze s leste a lampionos menetre készülő tűzoltóság előkészületeit. Elhangzott az esteli harangszó, megdördültek a mozsarak s megindult az impozáns menet. Először a Széll Kálmán tér közepén állapodtak meg... Innen Hambeck Alajos nyug. járásbíró és 48-a honvédszázadoshoz vonult a menet, hol a zenekar egy alkalmas konczertdarabot játszott el. Ováczióban részesült még Koller György adótársunk, 48-as nemzetőrtiszt.”
Iskolai megemlékezések
Az iskolákban megszervezett március 15-i ünnepségekről kevés kép maradt, ezek egyike az Arany János Úti Általános Iskoláé 1985-ből.
Városi rendezvények
Az iskolai megemlékezések mellett 1990 után a nemzeti ünnepen a város is megszervezte szélesebb körben a rendezvényét. 2002-től – a Kossuth-dombormű felavatása után - kialakult az ünneplés megszokott rendje: A Kossuth Lajos utcában tartott koszorúzás után a Városi Fúvószenekar vezeti az ünneplőket a Színházba, ahol a helyi oktatási intézmények vagy meghívott előadók műsorát tekinthetik meg.
A Honismereti Klub tevékenysége
Csuk Ferenc majd Talabér Lászlóné kutatásai alapján megismerhettük azokat a személyeket, akik résztvevői voltak a szabadságért vívott harcnak, és valamilyen formában kapcsolódnak Szentgotthárdhoz.
2022 márciusa óta minden évben a szentgotthárdi temetőben és a temetőkápolna mellett tisztelegnek a klubtagok a ’48-as hősök emléke előtt. 2023-ban a klub „örökbe fogadta” Hambek Alajos sírhelyét.
7. tabló - 1848/49-es emlékhelyek Szentgotthárdon és környékén
A Magyar összefogás szobra
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékét őrzi az 1948-ban, a forradalom kitörésének 100. évfordulón felavatott szobor a Kossuth Lajos utca 6. számú ház (Rendőrség) előtt. A Magyar összefogás szobra Farkas János alkotása. Felirata: Együtt a jobb jövőért. A két alak a munkás-paraszt szövetséget, az alapzat pajzsán a domborművek Szentgotthárd értelmiségi és polgári foglalkozású lakóit (gyógyszerész, mérnök, kereskedő, művész) jelképezik. Farkas János (Somogysávoly, 1920 – Greensborough, 1994) Szinyei-díjas szobrászművész Budapesten az iparművészeti iskolában, majd 1937-től a Képzőművészeti Akadémián tanult. A II. világháború után a szombathelyi székesegyház megsérült szobrait restaurálta, illetve faragta újra. 1947-ben, a szentgotthárdi szobor készítése idején a Vas Népe rábafüzesi lakosként említi. Az ő műve a szombathelyi Puskin- és a komlói vájár-szobor is. 1957-ben nyugatra távozott, Kanadában, később az USA-ban élt és alkotott.
A Hősi emlékmű
1991-ben újabb emlékhelyet alakítottak ki Szentgotthárdon a Széll Kálmán tér északi végében, a Városi Könyvtár mellett. Ekkor bővítették ki és helyezték ide az első világháború hőseinek állított emlékművet, Horváth Géza (Marosvásárhely, 1879 – Budapest, 1948) 1937-ben készült alkotását. A bal oldalon a kőtáblán a bronz dombormű zászlaján Gömbös László (Csörötnek, 1926 – Dunakeszi, 2010) szobrászművész az 1848-as Kossuth-címert formázta meg, míg a jobb oldalon az 56-os lyukas zászló látható. Így állította párhuzamba a művész az 1848/49-es eseményekkel az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. 2002-ig itt rendezték meg a március 15-ei koszorúzásokat.
Kossuth Lajos emléktáblája
2002 őszén, Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján avatták fel a politikus fehér márvány emléktábláját a bronzból készült domborművel, a róla elnevezett utca elején, a 7. szám alatt. Az épület eredetileg a Lipp-bank számára készült, később a Kultúrház, jelenleg a Kormányhivatal működik benne. A 120 cm x 60 cm x 2 cm-es műalkotást Sárpátki Zoltán (sz. Csíkszereda, 1977) készítette az akkori önkormányzat megbízásából. 2003-tól a március 15-ei városi megemlékezések a dombormű megkoszorúzásával, virágok elhelyezésével kezdődnek.
Védett sírhelyek a temetőben
2020 novemberében a Nemzeti Örökség Intézet felvette a virtuális Nemzeti Sírkert listájára a szentgotthárdi régi temetőben nyugvó két honvédtiszt – Hambek Alajos és Szüts János sírhelyét.
Emlékhelyek a városkörnyéken
Rátót: Aradi emlékpark
A szabadságharc bukásának 20. évfordulóján - a hagyomány szerint - Deák Ferenc Rátóton elültetett 13 tölgyfát, az aradi 13 vértanúra emlékezve és emlékeztetve. A hely hamarosan történelmi emlékpark lett, a Deák-fák alatt minden évben október 6-án generációk tisztelegtek a kivégzett 13 honvédtiszt és általában a szabadságharc hősi halottai előtt. A fák fokozatosan elöregedtek, számuk is lecsökkent, de a termésükből új facsemetéket neveltek, és az „utódok” 2017-ben átvették a régiek funkcióját. Március 30-án ünnepélyes keretek között a kivágott 8 fa tönkje mellé átültették a gondosan nevelt 8 facsemetét.
A forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára 2018. március 15-ére készült el Gasztonyban a különleges, egyedi emlékhely. A rátóti Aradi park egyik kivágott kocsányos tölgyéből készült műalkotás 3 külön darabból áll. Alkotója Marosits József Szombathelyen élő művész, aki a középső kopjafa alakúba olyan élethűen véste bele a 13 hős aradi tábornok arcképét, hogy azok az alattuk levő nevek nélkül is jól felismerhetőek. Ezáltal kapott új életet az elöregedett fa, és állít továbbra is emléket az eredeti helyétől alig 1 km-nyire, Gasztony központjában 1849 vértanúinak.
A kiállítás áttekintése videón: https://www.youtube.com/watch?v=QTl8YSCbKFQ
Az 1848-49-es szabadságharc emlékezete Szentgotthárdon
A kiállítás a Móra Ferenc Városi Könyvtár és Múzeum keretében működő szentgotthárdi Honismereti Klub szervezésében készült.
Köszönjük, hogy a kiállítás anyagának összegyűjtését segítették:
- MFVK Helytörténeti Gyűjteményének gondozói: Mátrainé Bezenhoffer Erika és Bedi Beatrix
- Feiszt György ny. levéltáros
- Szerzőné Mikos Magdolna
A tablók grafikai tervezése és a nyomtatás a TOSO Kft. (Sohár Károly) munkája.
Felhasznált források és szakirodalom:
- Simon V. Péter – Tilcsik György: A Vas megyei mozgóvá tett nemzetőrség és levelezőkönyve 1845. júl.– szept. In: Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője (Továbbiakban VMMÉ) 17-18. Szhely., 1989
- Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései (1848. okt. – dec. 27.) In: VMMÉ 22/1. 1995
- Söptei István: Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban. In: (VMMÉ) 26.
- 2002
- Molnár András: A vasi nemzetőrség kanizsai „kalandja” 1848 októberében. Chernel Kálmán visszaemlékezése. In: Vasi Szemle, 1991. 2. sz. 227-238. p.
- Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. 2018. In: arcanum.com/hu/online-kiadvanyok (Hozzáférés: 2022. 07. 12.)
- Révész József: Forradalom és szabadságharc Vas megyében. In: Dr. Horváth Sándor: A forradalom polgári arca Vas megyében. Szhely., 1999
- Tóth Péter: Edvi Illés Pál: „Vas megyei krónikák". In: Vasi Honism. és Helyt. Közl. 1999. 4. szám 53. p.
- Gracza György: Az 1848-49-es szabadságharc története. I.-V. kötet, eredeti kiadás Lampert Róbert 1894. I. kötet 423. o. II. kötet 228-230.p, 265. p.
- Plosszer Ferenc káplán feljegyzései 1848-1849-ről a pápai Szent István Római Katolikus Plébánia história domusában. Jókai Füzetek 21. Jókai Mór Városi Könyvtár, Budapest, 1998. 84. o.
- Országos Honvéd –naptár 1848/9 története. 1868. II. évf. Bartalits Imre Könyvnyomda, Pest
- Garay Antal: Párisi és hazai forradalmi emlékeim 1848-49. Kner Nyomda, Gyoma, 1914
- Virányi (Viran) Vilmos (szerk.): Honvédtiszti koszorú 1848/9 évből. Pest, 1867
- Abafi Lajos: Az olaszországi magyar légió történetéhez. In: Hazánk. Történelmi Közlöny. 1889. 1. füzet
- Varsányi Péter István: Vas megyei képviselők az 1861-es országgyűlésen. In: Vasi Szemle. 1987. 3. sz.
- Jókai Mór: Egy katholikus papról. In: Vasárnapi Újság, 1861. 9. sz. 198. p.
- Dr. Feleki Sándor: Lóskay Bekény. In: Ország Világ, 1904. 10. 23.
- Szent-Gotthárd lap, 1898. március 20.
- Koller Gy. adótárnok
- https://adt.arcanum.com/hu/view/TisztiCimtar_1873/?pg=123&layout=s
A képek forrásai
- MFVK adatbázisa
- Magyar Elektronikus Könyvtár; Elektronikus Periodika Archívum; museumap.hu
- Bana Ferenc, Bedics Sándor, Bodorkós Imre, Horváth Zsuzsanna, Molnár Piroska, Mosonyi Árpádné, Papp József, Talabér Lászlóné fényképei
