- 1925. február 16-án halt meg lipováczi Desits Gyuláné, a svájci származású engweileni Egloff Matild, az első szentgotthárdi közjegyző özvegye. A kezdetektől élen járt a jótékony akciókban, férje halála után a helyi evangélikus gyülekezet létrejöttét és a templomuk építését támogatta jelentős adományokkal. Három gyermeknek adott életet: Zsófia egy porosz gróf felesége lett; Valéria férje dr. Vargha Gábor később országgyűlési képviselő volt; Gyula Sopronban táblabíróként működött.
- 1925. február 24-én született a véghatározat az óragyár bezárásáról. Az üzem fénykorát az I. világháború előtti időszakban élte. Trianon után végleg megpecsételődött a gyár sorsa. A gépeket, berendezéseket Bécsbe vitték, a még itt élő dolgozók pedig követték a munkáltatójukat.
-
1925. március 29-én Czipott Géza lelkész javaslatára az evangélikusok gyülekezeti ház, ún. Evangélikus Kultúrház építését határozták el. Helyét a Desits Gyula (ma József Attila) utcában az 1912-ben épült neogótikus stílusú templomuk szomszédságában jelölték ki. A nagy szorgalommal és igyekezettel végzett munkák eredményeképpen október 8-án már az ünnepélyes avatás is megtörténhetett.
- 1925. június 25-én alakult meg azt akkor még önálló Zsidán az Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Zászlószentelési ünnepélyüket 1939. június 4-én tartották.
- 1925. május 3-án szentelte föl gróf Mikes János megyéspüspök ünnepélyes keretek közt az 59. számú Árpád cserkészcsapat zászlaját. Ők voltak a település első cserkészei. A közösség 1922. november 18-án alakult a gimnázium fiú diákjaiból. Első parancsnokuk Újvári Ferenc tornatanár volt, akit 1924-ben áthelyeztek. Az őt követő Baitz Károly tanár a zászló ügyében a szentgotthárdi hölgyekhez fordult segítségért. A zászló elkészült; zászlóanyának az ivánci Sigray Margit grófnőt kérték fel, aki ekkor a gimnázium tanulója volt. (Sigray Margit 1929-ben érettségizett.)
- 1925. július 5-én volt a Hadastyán Egyesület zászlószentelése tábori misével a Széll Kálmán téri Mária-szobornál. (Hadastyán = öreg, rokkant, leszerelt katona.) Ezen teljes létszámmal részt vettek a tűzoltók. A szentbeszédet Láng Ince ciszterci és Czipott Géza evangélikus pap, az ünnepi beszédet az egyesület vezetője, dr. Vargha Gábor tartotta. A zászlót a nagyfalvai hadastyánoktól kapták, mert Trianon után – mint magyar jelképet – ők már nem használhatták. A zászlót felszentelése után az apátsági templomba vitték megőrzésre. A zászlóanya dr. Sztojka Viktorné volt.
- 1925. augusztus 4-9. között Mathiasz Artúr, a gimnázium igazgatója műkedvelő előadásokat szervezett.
- 1925. november 9-én halt meg Bécsben Bujatti Herman. Édesapja tőkéjéből, két testvére segítségével alapította a Selyemszövő-gyárat. Emberségből az első világháború kezdete után egy egész épületet rendezett be gyáruk mellett a Vöröskeresztes kórház számára. Főleg e kiemelkedő cselekedete volt az indoka, hogy 1916. október 29-én díszpolgárságot kapott a település akkori vezetésétől. Példamutató segítőkészségét több mint száz évvel később sem feledtük, 2019. október 11-én neve és nemes cselekedete bekerült a Szentgotthárdi halhatatlanok aranykönyvébe.
- 1925. december 25-én Szentgotthárd és a közeli Zsida egyesítését elutasították, mert a település jelentős tartozással rendelkezett, amit Szentgotthárd nem kívánt átvállalni.
- 1925 februárjában kezdte el dr. Frühwald István megszervezni Szentgotthárdon a Stefánia Szövetséget, a védőnői hálózat elődjét. Az Országos Stefánia Szövetség 99. számú anya- és csecsemővédő intézete 4 évvel később már bölcsődét, tejkonyhát és napközi otthont is működtetett a Desits Gyula u. 11. szám alatt (ma József Attila utca), majd az Ipartestület székházának udvarán. Naponta 15–20 gyermeket és csecsemőt láttak el, de volt orvosi és védőnői felügyelet is. Az ellátást gyűjtések útján fedezték. Elnök dr. Vargha Gábor, orvos dr. Fehér Samu, ügyvezető igazgató Friedrich Ödön, védőnő Schaffer Emilné volt. 1941. január 1-jétől beolvadtak a zöldkeresztes szolgálatba.
