• 1946. január 2-án Szombathelyen meghalt Pável Ágoston nyelvész, néprajzkutató, költő, megyénk szellemi életének egyik legkiemelkedőbb alakja. 1886. augusztus 28-án Vashidegkúton született. Ő lett a leghíresebb szlovén hazánkban. „Két nép hű fia” - írta róla Illyés Gyula. 1913-ban doktorált, 7 évvel később tért vissza Szombathelyre, ahol a múzeum könyvtárának őre lett. A Vasi Szemle életre hívója és első főszerkesztője volt. Tanította Szent-Györgyi Albert későbbi Nobel díjas tudóst is. Városunkban a múzeum és a közelében egy lakótelep viseli nevét.
  • 1946. február 1-10. közt 45 főt közmunkára vittek el Rábafüzesről. A kitelepítési rendelet hatására a németeket rendszeresen elvitték dolgozni, 12 fő iparost még a foglalkozása gyakorlásától is eltiltottak. Így érte el környékünket a kitelepítés hulláma május 26-ára, amikor a zömében német anyanyelvű település több mint 80 %-át deportálták. Pár óra alatt közel ezer főt, családokat űztek el a kollektív büntetés elve alapján örökre a lakóhelyükről.
  • 1946 február végén volt lehetőség felvételi vizsgát tenni a Dolgozók gimnáziumába felnőttek számára. Március 4-én kezdődött a tanítás. 30 fő nyert felvételt, 5 földműves, 5 kereskedősegéd, 3 MÁV-segédtiszt, 3 katona, 3 községi írnok, 3 gyári irodai beosztott, 2 rendőr, 2 pénzügyőr, 2 géplakatos és 2 üzemi alkalmazott. Külön önképzőkört alapítottak, mely Széchenyi István nevét vette föl.
  • 1946. március 6-án volt először tanévnyitó a dolgozók gimnáziumában. Vas megyében elsőként itt volt lehetőség február végén felvételi vizsgát tenni Marót (Mathiász) Artúr ny. igazgató előtt. Hodászi Ede lett megbízva a Dolgozók Iskolája vezetésével. A hét 5 napján 17,30 – 21 óra között folyt az ingyenes tanítás. A szentgotthárdi gimnázium külső tagozataként Körmenden is megkezdődött a felnőttek képzése.
  • 1946. május elsején, a munka ünnepén a Dohánygyár udvarán tartottak tábori misét, melyen az összes helyi gyár dolgozója megjelent, majd utána következett az ünnepi felvonulás.
  • 1946. május 26-a Rábafüzes legsötétebb napja, mert 968 főt, a település lakóinak többségét kitelepítették. A magyarországi német nemzetiségű lakosság a kollektív büntetés elvei miatt lett német földre deportálva. Az sem számított, hogy legtöbbjük családja már évszázadok óta itt élt. A falu plébánosa, Weber Antal próbált lelki segítséget nyújtani számukra a vonat indulásáig. Soha nem térhettek vissza, a dél-bajorországi landsbergi járás lakói fogadták be őket. 
  • 1946. június 11-én gazdanap volt Szentgotthárdon. „Éljen a Kalot, éljen Mindszenty!” feliratú táblákkal vonultak fel, és az iskolák tervezett államosítása ellen is tiltakoztak. Sok diáklány vett részt az eseményen.
  • 1946 szeptemberében avatták föl a Kossuth Lajos utcában, a volt Lipp-bank épületében a szakszervezeti székházat. Három helyi nagyüzem, a dohány-, a kasza- és a selyemgyár támogatásával létrehozott intézmény a dolgozóik, a „munkásság és a parasztság felemelkedését” volt hivatott szolgálni.
  • 1946. október 1-jén nyílt meg a Széchenyi utca 17. szám alatti épületben (Roszner-házban) a Madách Imre Népi Kollégium. A két éven át működő intézmény lakói a gimnáziumi, az általános iskolai, és a dolgozók gimnáziumába járó fiatalok voltak. Ekkor még nem indult meg a buszos közlekedés a környékünkön, és autókkal sem rendelkeztek a családok, a bejárókat ezek híján csak a vonat és a kerékpár segítette, bár ez utóbbi a téli hidegben és hóban nem volt jó választás.
  • 1946. október 2-án Kozma Ferenc esperes vezetésével az összes kerületi pap tanácskozásra gyűlt össze, ahol elhatározták, hogy következő év május elején nagy zarándoklatot tartanak Szentgotthárdra a Rába völgyében, melyre meghívják Mindszenty Józsefet. A hercegprímás, a következő évben el is jött, s több napot tartózkodott itt.
  • 1946. október 19-i dátummal fennmaradt egy levél, melyet Czinege Jadviga, a szentgotthárdi apácák - „Salvator nővérek” - vezetője írt az apát úrnak. Tartalma arról szól, milyen előadásokat, foglalkozásokat tartanak a házasulandó lányok számára. Czinege Erzsébet Jadviga 1908. május 28-án született Hatvanban. 1924. szeptember 8-án lépett be a rendbe, ahol első fogadalmát 2 év múlva, az örök fogadalmát pedig 1932. szeptember 8-án tette. 1950. június 10-én éjjel 5 apáca társával együtt hurcolták el Vácra. 75 évesen hunyt el 1983. december 25-én szülővárosában.
  • 1946. október 25-én, pénteken este 7-kor tartották az elemi iskolában az első menyasszonyiskolai oktatást, előadója dr. Kozma Ferenc rábakethelyi esperes-plébános volt. Az oktatások kezdeményezője a Katolikus Dolgozó Leányok Központja, szervezője Czinege Jadviga főnöknő, a helyi apácák vezetője volt. Tíz alkalommal, díjtalanul, mindig más előadóval folyt a házasulandó lányok felkészítése. Asszony hallgatók, főleg lányos anyák is részt vehettek rajta.
  • 1946. november 15-én érkezett meg az első öttonnás acél nyersanyag-szállítmány Ausztriából a kaszagyárba, mellyel a munka folytatását tudták biztosítani a gyár 240 fős munkása számára.

  • 1941-1951 közt volt Haszák Aladár a ciszterci erdők gondnoka. Illyés Károly főerdőmérnök utódaként az államosításig volt a ciszterek alkalmazottja. Az államosítás után is bizalmat kapott a korábbi feladatai folytatására, és megbízták a rönöki faüzem vezetésével. Mindezek mellett volt gondja a magánkézben levő erdőkre is. Fiatalon, 1959. november 25-én hunyt el Szentgotthárdon. Magas sírköve a régi temetőben, a bejárathoz közel, annak bal oldalán áll. 1904. szeptember 30-án Pécsett született.
  • 1941. január elsején a hajnali misére érkezők örömmel és elsőként láthatták Mákos Ferenc helyi asztalosmester keze munkáját a Nagyboldogasszony templomban: az új Mária-oltárt.
  • 1941. február 19-én Szentgotthárdon született Csuk Ferenc, városunk díszpolgára, a Honismereti Klubunk alapító tagja, a legnagyobb tudású helytörténészünk, számos saját könyv, novella és verseskötet szerzője. Meghatározó tagja volt a Szentgotthárdi Irodalmi Klubnak. 1998–2003 közt évente jelent meg Kötődés címmel önálló antológiájuk, melynek egyik szerkesztője, címadó versének szerzője volt. Honlapján lassan megszámlálhatatlanul sok helytörténeti adat, információ található. Nagyon sokat tanulunk tőle, kérdéseinkkel őt keressük. Emellett mint festőművészt is tiszteljük, csodáljuk. Olajképei már valamennyi kontinensre elkerültek, de megtalálhatók számos család otthonában és a szölnöki templomban. Művészettörténeti ismeretei kiapadhatatlanok.
  • 1941. július 20-án a Katolikus Nőszövetség egy a zsidai erdőbe tett kirándulással búcsúzott a távozó dr. Borián Elréd atyától, aki nagy gondossággal és szeretettel irányította hosszú éveken át a helyi Karitász munkáját.
  • 1941. szeptember 13-án, mint minden Mária nap környékén, a háború alatt is zarándoklatot szerveztek Vasvárra. A hívők Körmendig vonattal, onnét gyalog tették meg az utat. A több mint 100 résztvevő a szokások szerint csak másnap ért haza.

  • 1936. január 5-én Ruzsonyi Béla gimnáziumi tanárt megtiszteltetés érte: igazgatói címmel tüntették ki. A gimnáziumban és a településen nagy örömet keltett a kitüntetés. A magyar-latin szakos kiváló pedagógus nem volt igazgató, de a cím egyike volt a legmagasabbaknak, amit tanár kaphatott. Sajnos nem sokáig viselhette, mert 1938. április 20-án elhunyt.
  • 1936. január 26-án halt meg 62 éves korában Szombathelyen az első világháborúban szerzett betegségében csíkmádéfalvi Zöld Ferenc nyugalmazott gimnáziumi tanár. Gyászolta özvegy édesanyja, felesége és öt gyermeke. Egyetlen fia, Ádám 1956 áldozata lett, 1959. május 15-án halt meg a rabkórházban.
  • 1936 virágvasárnapján indult Pável Ágoston nagyheti őrségi néprajzi gyűjtőkörútjára. Ennek során érintette Rábakethely, Máriaújfalu, Farkasfa, Kondorfa, Szalafő és Őriszentpéter községeket. Az itt látottakból állította össze az Őrségi képek című kötetét, amely az egyik legfontosabb tudományos munkája lett. Tanulmányútja előtt tisztelegve 2011 virágvasárnapja óta Pável-emléksétát szervez a Vasi Múzeumbarát Egylet valamelyik Szentgotthárd környéki faluba. A program megkezdése előtt a résztvevők mindig meglátogatják a Pável Ágoston Múzeumot is, ahol kiselőadást hallhatnak névadónk munkásságáról.
  • 1936. április 8-án hősi emlékmű felállítását határozták el Szentgotthárdon. A településnek nem volt világháborús hősi emlékműve. Öt felkért művész közül Horváth Géza (1879-1948) marosvásárhelyi születésű magyar szobrász nyerte a pályázatot, december 21-én kötötték meg vele a szerződést az emlékmű elkészítésére. Közben dr. Vargha Gábor Schuch Antal képviselőtársával házról házra járva, élő szóban kérte a lakosság támogatását. Nem csalatkoztak a helyiek hazafias érzésében, az adakozás várakozáson felül sikerült. Az 1937-ben felavatott impozáns emlékmű a gimnáziummal szemben ma is áll.
  • 1936. június 17-én 82 éves korában halt meg Budapesten dr. Piszter Imre nagy tudású kiváló főpap, a hittudományok doktora. 1855. április 13-án Szekszárdon született, a teológiát Innsbruckban végezte. Előbb Zircen tanított, majd a budapesti Bernardinum igazgatója lett. A Pallas Nagy Lexikon egyházi cikkei tekintélyes részének a szerzője volt. Vajda Ödön zirci főapát a rend millenniumra készülő emlékkönyvében a magyarországi ciszterci rendtagok kiképzése című fejezet megírásával bízta meg. Szent Bernát életét is kutatta, róla két könyve jelent meg, emelve ezzel irodalmi munkásságát. 1915-ben lett perjel Szentgotthárdon. 1934-ben megbízta Bory Jenő neves művészt egy Szent Bernát szobor elkészítésével az apátság számára. Részt vett Vas megye egyházi és világi életében mint a szombathelyi püspöki szentszék tanácsosa és a megye törvényhatóságának örökös tagja.
  • 1936 júliusában lett dr. Bártai Emil szülővárosában az OTI orvosa. Egyúttal a Vajda Ödön cserkészcsapat öreg rajának vezetőjévé választották. 1906-ban született Szentgotthárdon. A gimnázium után előbb Bécsben, majd idehaza végezte orvosi tanulmányait. A következő évtől a ciszterciek háziorvosává választották. 1939-ban a cserkészeivel egy tanulmányúton végigjárta az összes felvidéki visszacsatolt várost.
  • 1936. augusztus elején nagy tűz pusztított Szentgotthárdon.
  • 1936. november 6-án halt meg 61 évesen Szentgotthárdon szentpéteri Horváth Pál főszolgabíró, a Vasvármegyei Törvényhatósági Bizottság tagja. 1876-ban született Muraszombaton. Az érettségit Veszprémben, a jogi diplomát Budapesten szerezte meg. Két évtizedig szülővárosában vállalt hivatalt, ahonnét 1919-ben mint magyar érzelműt kiutasították. Ettől fogva Szentgotthárdon élt és dolgozott. Emberi nagyságát mutatja, hogy még hosszú évekig tömegesen jöttek szeretett korábbi járásának lakói a segítségét, tanácsát kérni. A hivatása mellett hamarosan a helyi kaszinó alelnöke lett, aktív tagja volt az önkéntes tűzoltó egyletnek, valamint a katolikus körnek, s lelkes támogatója a kulturális megmozdulásoknak. Sírja a temetőnkben a díszsorban található.

  • 1931. január 25-én halt meg Sokoray Elek szentgotthárdi főjegyző, 1909-1927 közt a Vas megyei körjegyzők egyesületének elnöke. 1872-ben született Takácsiban, Veszprém megyében. 1902-től a celldömölki körjegyzőséget vezette, innét hívta és választotta meg egyhangúlag Szentgotthárd nagyközség. Evangélikus egyházfelügyelőként segítette közösségét. 1928 márciusában helyezték el az evangélikus templom előcsarnokában az I. világháborús halottak emléktábláját, rajta a 34 hős nevével, melyet ő kezdeményezett.
  • 1931. január 17-én halt meg Unger Román Mihály ciszterci rendi aranymisés áldozópap, nyug. gimnáziumi tanár és lelkész. 1845. január 6-án született Hegyeshalomban, 1867. szepember 17-én lépett a ciszterci rendbe, 1872. augusztus 2-án pappá szentelték. 14 évig tanított, 24 évet töltött lelkészi pályán, 13 évig dolgozott a rendi hivatalokban és 7 évig volt nyugalomban. Temetőnk díszes ciszterci sírjában nyugszik hetedmagával.
  • 1931. április 15-én Szentgotthárdon született Szabó Miklós neves karnagy, az egyetlen, aki városunkból indulva Kossuth-díjat kapott. Édesapja Szabó Ferenc zenetanár volt. A helyi gimnáziumból került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. 1952-től 10 éven át az MTA népzenekutató csoport megbízásából népdalokat gyűjtött. Számos országban megfordult mint karnagy, és három kontinens számos egyetemén tanított, szülővárosával sem szakadt meg a kapcsolata. Vezényelte kórusát templomunkban, melyet adományokkal támogatott, érettségi találkozói alkalmából a városrészeket is felkereste, ha tehette, jött halottak napjakor is. Gazdag életpályája Budapesten ért véget 2020. június 11-én.
  • 1931. április 26-án engedélyezte a képviselő-testület Karácsony Zoltán cukrászmester kérését, hogy a Kossuth Lajos utca 4. szám alatti üzlethelyisége előtt a nyári időszakban kerthelyiséget alakíthasson ki vendégei számára.
  • 1931. szeptember 14-án halt meg Szombathelyen, a közkórházban 81 éves korában Kassuba Domokos ciszterci apát, gimnáziumi tanár és igazgató. 1851. augusztus 3-án született Gyöngyösön. 1868. szeptember 12-én lépett be a ciszterci rendbe, ahol volt gimnáziumi tanár, igazgató, történetíró. 1874-től Pécsett, 1879-től Egerben tanított, ahol 1892-től főigazgató és perjel volt. A millenniumra megjelent jubileumi ciszterci Emlékkönyv egyik szerzője. Vajda Ödön főapát jóváhagyásával megírta az egri gimnázium történetét. 1917-től haláláig alperjel volt Szentgotthárdon. Nyughelye temetőnkben a ciszter síremlék.
  • 1931. szeptember 6-án beszámolt a Rábavidék arról, hogy „Magyarországon van Európa legszebb iskolaszanatóriuma.” Külföldi orvostanárok látogattak el Szentgotthárdra, és osztották meg véleményüket az olvasókkal.
  • 1931. december 27-én Szombathelyen született Brenner János. A családjából mindhárom fiú testvér a papi hivatást választotta. 1955. június 19-én szentelték föl. Rábakethelyen lett káplán. (A rábakethelyi plébániához 4 fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa.) 1957. december 15-én éjjel beteghez hívták, útközben gyilkolták meg. Pár nap múlva lett volna 26 éves. 1999-ben kezdődött hivatalosan a vértanú boldoggá avatási eljárása, amit Ferenc pápa 17 évvel később elfogadott, a 2018. május 1-jén szülővárosában, Szombathelyen történt meg. A boldoggá avatás erkölcsi elégtételt jelent, így neve örökké fennmarad. Halálának napján tizedik éve esti gyertyás körmenetet tartanak utolsó útján.
  • 1931. szeptember 24-én fából készülő lőtércsarnok építését határozták el az Akasztódombon, melyhez az apátság vállalta a fa adását. Ugyanekkor járda építéséről is döntöttek a Széll Kálmán tér, a Hunyadi és a Kossuth Lajos utcákban.

  • 1926. május 5-én volt az előző évben alakult iparos tanoncok Vajda Ödön nevét viselő cserkészcsapatának első fogadalomtétele ünnepi szentmise keretében a Nagyboldogasszony templomban.
  • 1926. május 14-én született Csörötneken Gömbös László szobrász. A szentgotthárdi gimnáziumban tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolára járt. Realisztikus szobrait számos helyen megcsodálhatjuk. III. Béla egészalakos szobra és Arany János mellszobra városunkat díszíti, nevéhez fűződik a helybeli hősi emlékmű kibővítése, de látható munkája a közeli Körmenden, Csörötneken, Őriszentpéteren is. Volt kiállítása szülőfalujában és városunkban. 2010. február 19-én hunyt el Dunakeszin.
  • 1926. július 1-jén lépte át először a szentgotthárdi gimnázium küszöbét Kuntár Lajos, ugyanis ekkor íratta be édesanyja László Emil tanító ajánlására. Nevelője beszélte rá az özvegyet, hogy jó eszű fiát adja gimnáziumba, s maga is elkísérte őket ezen a fontos napon.
  • 1926. augusztus 24-én halt meg Szentgotthárdon Szenczy Győző Ödön. 1846. május 12-én született Bodrogkeresztúron. Baján tanított, majd igazgató lett, ő írta meg a gimnázium történetét a ciszterek millenniumra kiadott emlékkönyvében. 1904-ben priorként (perjelként) helyezték Szentgotthárdra, ő lett a helyi gimnázium püspöki biztosa. A Temetőkápolna falán található a sírköve.
  • 1926. december 31-étől a Temetőkápolna melletti, Hunyadi utcai ó-temető helyhiány miatt véglegesen bezárt. Jegyzőkönyvben rögzítették, hogy 30 évig nem építhető a helyére semmi. Amikor letelt a 30 év, csak azon családok sírjai kerültek át az új temetőbe, akiknek még volt hozzátartozójuk, és az átszállítást meg tudták fizetni. Sajnos számos sír és kripta ekkor semmisült meg. Így Roszner báró családjáé, Desitséké, az 1848-as tiszti és katonai sírok, illetve a város jelentősebb polgáraié.

  • 1921. január 13-án született Csákányi László, a népszerű színművész Güssingben (Németújváron). Gimnáziumunk tanulója volt. 54 filmben szerepelt, eljátszott számtalan színházi szerepet, szinkronizált, operettet és sanzont énekelt. 1992. november 3-án halt meg Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található. Utolsó filmszerepét halála évében játszotta a Koltay Róbert rendezte „Sose halunk meg” című filmben, melyet levetítettek 2013 decemberében, amikor a 100 éves filmszínházunk felvette a nevét. Lánya, Csákányi Eszter, az ismert színész és Koltay Róbert rendező is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepnapot.
  • 1921. április 5-én, délután 16 óra után lépte át Ausztria felé a magyar határt IV. Károly király, s visszatért családjához Svájcba, ahol önkéntes száműzetését töltötte. A szentgotthárdi állomáson is nagy tömeg jelent meg fogadására. A király és kis létszámú kísérője abban a kocsiban utazott, amely előtte évben a párizsi tárgyalásokra vitte az Apponyi Albert vezette magyar küldöttséget.
  • 1921. május 21-én egyhangúlag szavaztak igennel a helyi képviselők gróf Apponyi Albert díszpolgári címére, melyet dr. Vargha Gábor terjesztett elő. A kitüntetés indoklása szerint az 50 éves politikai tevékenysége révén ő tette a legtöbbet az ország nyugati szélén a magyar nemzeti önállóság mellett és az igazságtalan trianoni döntés ellen. Apponyi gróf egyidejűleg számtalan magyar várostól szintén megkapta a címet, melyet a Budapesten szervezett ünnepségen vett át a 75. születésnapja alkalmából. 1846. május 29-én Bécsben született, és 87 évesen, 1933. február 7-én hunyt el Genfben. A Mátyás templomba temették el.
  • 1921. augusztus 18-án született Szentgotthárdon Takács János a később nemzetközileg is elismert élelmiszer-higiénikus. 1939-ben érettségizett Csákányi László osztálytársaként. 1953-tól 20 éven át vezette a Közvágóhíd Laboratóriumát, közben 1964-ben védte meg kandidátusi disszertációját. Vendégkutatóként 1968-ban járt Németországban, 1972-től egyetemi tanár. 1979. november 7-én halt meg Budapesten. Az Állatorvosi Egyetem saját halottjának tekintette.
  • 1921. augusztus 29-én érte a végzetes fejlövés Gubicza Ákos 20 éves népfelkelőt Hohenbruggnál, a közeli Fehring és Jennersdorf közt. A fiatal főiskolás önkéntesként harcolt a Rongyos Gárdában az igazságtalan trianoni döntés miatt. Neki és hős társainak köszönhető, hogy Sopronban és környékén népszavazást rendeltek el, s a többség akarata szerint magyar maradhatott a város. A megyeháza falán márványtábla őrzi a 6 hős gárdista emlékét. A szentgotthárdi temető díszparcellájában nyugszik. Sírja védettségét kérvényezte polgármesterünk.

További cikkeink …

  1. 1916-os év eseményei
  2. 1911-es év eseményei
  3. 1906-os év eseményei
  4. 1901-es év eseményei
3. oldal / 7

Századok szerinti szűrés

Népszerű írásaink