- 1886. január 3-án alakult meg a Korcsolya Egylet. Ezzel egyidejűleg avatták föl a nagy ünnepség keretében a jégpályát. A korcsolyázás egyre népszerűbb lett a fiatalabbak körében, telente a befagyott Rábán is gyakorolhattak.
- 1886. augusztus 28-án született Pável Ágoston Vashidegkúton. A szentgotthárdi gimnáziumban, ahol az első négy osztályt végezte, kiemelkedett szorgalmával és tudásával társai közül. Bölcsészdoktorként 1920-tól egészen a haláláig Szombathelyen élt és dolgozott. Életre hívta 1933-ban a Vasi Szemlét, melynek első főszerkesztője lett. Kutatta a vend és magyar nyelvészet és néprajz emlékeit. 75 évvel ezelőtt 1946. január 2-án hunyt el, sírja a megyeszéhelyen Nemzeti Emlékhely. Szombathelyen és Felsőszölnökön szobor, Szentgotthárdon múzeum és lakótelep őrzi nevét és emlékét.
- 1886-ban született városunkban Friedrich Ödön. 1912-ben vette át a patika vezetését. Négy év múlva, mivel a járás egyetlen gyógyszerésze volt, felmentették a katonai szolgálat alól. Izraelita vallásáról 1919-ban keresztelkedett át, így nem vették el a patikáját. Igazgatója volt a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesületnek, titkára a helyi Vöröskeresztnek, felügyelőbizottsági tagja a Takarékpénztárnak. A svédországi Umeában halt meg 1969. január 9-én.
1866-os év eseményei
- 1866. december 12-én Budapesten a Józsefvárosban született Küzdi Aurel a későbbi ciszterci áldozár és középiskolai tanár. Egyike volt azon 12 szerzetesnek, akiket az ávósok 1950. június 10-én éjjel megalázó körülmények közt szállítottak el Szentgotthárdról. Az akkor már nyugalmi éveit itt töltő atyát és ugyancsak idős társait (dr. Gondán Feliciánt, dr. Szűcs Aladárt) különösen megviselte a méltatlan bánásmód és a hosszú út Kunszentmártonig a forró nyárban, a teherautó zárt ponyvája alatt. Egy év múlva, 1951. június 16-án, 94 éves korában hunyt el Zircen.
1861-es év eseményei
- 1861. augusztus 12-én Egerben született Saád Henrik Jakab ciszterci szerzetes és tanár. Baján és Egerben tanított a gimnáziumban. Kutatta a magyar egyházi zene történetét. 1909-ben került először Szentgotthárdra mint jószágkormányzó. 1916-27 közt újra Baján tanított, 1927-29 közt alperjel lett Egerben, majd két évig irodaigazgató Zircen. 1931-től egészen haláláig Szentgotthárdon volt alperjel. 1943. június 4-án hunyt el, a szentgotthárdi temető ciszterci sírjában nyugszik.
1856-os év eseményei
- 1856. március 5-én halt meg Szentgotthárdon, 77 éves korában Dóczy József kiváló ciszterci tudós. 1779. március 9-én született Bodajkon. A rendbe 1813-ban lépett be. Előbb Mogersdorfban volt lelkész, majd 1835-től Szentgotthárdon, 4 év múlva ugyanitt perjel lett. 1831-ben jelent meg Pesten magyar nyelven híres munkája: „Története és viszontagságai Szentgotthárdnak a XII. századnak végétől a XIX. század harmadáig ”. Temetőkápolnánk fala őrzi sírkövét.
1851-es év eseményei
- 1851. augusztus 3-án született Gyöngyösön Kassuba Domokos ciszteri apát, gimnáziumi tanár és igazgató, történetíró. 1874-től Pécsett, 1879-től Egerben tanított, ahol 1892-től főigazgató és perjel lett. A millenniumra megjelent jubileumi ciszterci Emlékkönyv egyik szerzője, Vajda Ödön főapát jóváhagyásával megírta az egri gimnázium történetét. 1917-től haláláig alperjel volt Szentgotthárdon. Szombathelyen a kórházban halt meg 1931. szeptember 14-én, a szentgotthárdi temetőben, a ciszterci sírtemlék a nyughelye.
1846-os év eseményei
- 1846. május 12-én született Szenczy Győző Ödön Bodrogkeresztúron, Zemplén megyében. 1868-81 közt tanár volt Székesfehérváron, majd házfőnök és igazgató lett Baján. Egyik szerzője volt a Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére kibocsátott ciszterci emlékkönyvnek, ő írta meg a bajai gimnázium történetét. 1904-től priorként került városunkba, és a gimnázium püspöki biztosa lett, 1915-ben vonult nyugdíjba. 1926. augusztus 24-én halt meg Szentgotthárdon, sírköve a Temetőkápolna falában található.
- 1846. május 29-én Bécsben született Apponyi Albert. Ő vezette a trianoni béketárgyalások magyar küldöttségét. Híres beszédét 4 nyelven mondta el, mindhiába, addigra már minden eldöntetett. 1921-ben, 75 éves korában, 50 éves közéleti tevékenységéért számtalan város és település, köztük Szentgotthárd is díszpolgárává választotta. 1933-ban halt meg Genfben.
