Értéktár

Hodászi Ede (1911-1995)

5-6-hodaszi-ede-29
2020.09.24
2020.09.24
2023.12.18
Frank Róza
  • Települési Értéktár
Szentgotthárd
Hodászi Ede (1911-1995)

1911. november 21-én született Szentgotthárdon.

Édesapját Ruisz Edét Ruisz Rudolf 1888-ban örökbe fogadta. Ruisz Ede 1898-ban dohányjövedéki gyakornokként, majd dohányjövedéki tiszti beosztásban dolgozott a szentgotthárdi dohánygyárban. Édesanyja Boda János és Hodászy Cecília lányaként Jákon született 1885-ban. Ruisz Ede és Boda Anna 1904-ben Rábakethelyen házasodott össze. Első gyermekük, Anna, Pozsonyban, Szentgotthárdon Elvira, Ede és Erzsébet született. Ruisz Ede 1919-ben, a világháborúban szerzett betegségében meghalt. (A szentgotthárdi első világháborús emlékművön megörökítették a nevét.)

Ede két nővérével a szombathelyi hadiárvaházba került, ahol folytatták iskolai tanulmányaikat. 1928-ban került vissza Szentgotthárdra. Itt a gimnázium VI. osztályában folytatta a középiskolát. 1931-ben jelesen érettségizett, és felvették a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára.

1934 márciusában vezetéknevét Ruiszról Hodászira változtatta, így örökítve meg anyai nagyanyja emlékét.

1936-ban, matematika-fizika tanári oklevele átvétele után rögtön behívták katonai kiképzésre, majd Körmendre helyezték tartalékos állományba. 1939 és 1945 között számos alkalommal behívták katonai kiképzésre. Közben tanított Miskolcon, a Kir. kat. Fráter György gimnáziumban.

1940. október 18-án óraadó-tanári minőségben kezdte el tanári pályáját a szentgotthárdi M. Kir. Állami Reálgimnáziumban (a mai Vörösmarty Mihály Gimnázium). 1942. június 30-án nevezték ki rendes tanárrá.

1945. július 26-án a szovjet hadifogolytáborból elbocsátó igazolást kapott és hazaindulhatott. Szentgotthárdon a házukat kifosztva és lakottan találta, és csak több hónap után sikerült a saját házukban egy szobát visszakapni. Így nyugodtabb körülmények között tudtak élni, és folytathatta a tanítást.

1952-ben kinevezték a szentgotthárdi gimnázium igazgatójának. Nem vett részt az 1956-os megmozdulásokban, így továbbra is igazgató maradhatott. 

Igazgatói feladatai mellett naponta jelentette a szentgotthárdi meteorológiai adatokat a gimnázium udvarán és tetején elhelyezett mérőeszközök alapján. Tanórákat főleg az iskolaszanatóriumi osztályokban tartott. Tüdejét két alkalommal is megtámadta a kór. Azonban nem adta fel célját, hogy a szanatóriumi diákokat is hozzásegítse sikeres érettségi letételéhez.

Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szeretett gimnáziumától: számtalan érettségi találkozón vett részt. Közreműködött Szentgotthárd helytörténeti kutatásaiban is.

1992 októberétől ismét a TBC támadta meg a szervezetét. Fél évig Hegyfalun és Vépen ápolták. 84 éves korában 1995. december 29-én hunyt el. Emléktáblája a gimnázium bejárati folyosóján található.

Élete során hű maradt szülővárosához és szülőházához. Vezetői, pedagógiai munkájában Marót (Mathiász) Artúr kiemelkedő tevékenysége, humanizmusa volt az irányadó. Soha nem felejtette el, hogy életben maradásában tanítványai szülei segítették. Az életútjában sok szegénységet, nélkülözést tapasztalt, ezért is volt számára elsődleges a köszönet és hála kinyilvánítása.

 

Kitüntetései:

° 1955. január - Munkaérdemrend (Elnöki Tanács)

° 1968. április - Munkaérdemrend bronz fokozat (Elnöki Tanács)

° 1969. május - az oktatásügy kiváló dolgozója (Művelődésügyi Minisztérium)

° 1970. április - Felszabadulási jubileumi emlékérem (Elnöki Tanács)

° 1973. június - oktatásügy kiváló dolgozója nyugdíjba vonulása alkalmából (Művelődésügyi Minisztérium)

° 1975. április – Emléklap a Pedagógus Szakszervezet újjászervezése érdekében végzett munkáért (Pedagógus Szakszervezet)

° 1985. április – Április negyedike Érdemérem (Elnöki Tanács)

° 1987. július - Beke Manó emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társulat)

° 1992 - Szentgotthárd városért (Szentgotthárd Város Önkormányzata)

° 1995. augusztus 20. - Szentgotthárd Díszpolgára (Szentgotthárd Város Önkormányzata

Élete során hű maradt szülővárosához és szülőházához. Vezetői, pedagógiai munkájában soha nem felejtette el, hogy életútjában sok szegénységet, nélkülözést tapasztalt, ezért is volt számára elsődleges a szakmai tudáson kívül az emberiesség.

> családi dokumentumok

Elhelyezve itt: Kulturális örökség | Szentgotthárd nagyjai

Válassz Értéktár kategóriát

Népszerű írásaink

Jöjjön, látogasson meg minket!

Friss híreinkről a Klub nyilvános
facebook-oldalán

tájékoztatjuk az érdeklődőket!

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Kapcsolat a klubunkkal

Telefon: (+36) 94/380-113 (könyvtár)
Mobil: (+36) 30/575-0893 (Molnár Piroska)

Írjon üzenetet!

sztg ertektar also feher