- 1916. április 2-án szentelték fel az új temetőt. Tóth József és felesége, Boros Mária egy szép fakeresztet állíttatott saját költségén.
- 1916. június 5-án Kalocsán született Wolf János, aki később városunkban élt és dolgozott. Monográfiánk elkészítésének egyik kezdeményezőjeként és a Sport és testedzés fejezet társszerzőjeként is emlékezünk rá. Képviselőként és a Főtéren élő lakosként mindnyájan ismertük őt.
- 1916. június 19-én 150 koronát szavaztak meg arra, hogy az előző évben elhunyt Széll Kálmán miniszterelnök, járásunk évtizedeken keresztül tevékeny országgyűlési képviselőjének a portréját megfessék.
- 1916. augusztus 2-én a Nagyboldogasszony templomból négy harangot, a Temetőkápolnából az 1776-os 121 kg súlyút és a Schlössl kápolnáét vitték el háborús célra.
- 1916. október 29-én kezdeményezte dr. Vargha Gábor Bujatti Hermann díszpolgárrá választását, melyet a testület egyhangúlag elfogadott. Két testvérével a Selyemgyár alapítójaként került kapcsolatba városunkkal, ahol rövidesen több mint 900 fő, főleg női munkaerő számára teremtettek kenyérkereseti lehetőséget. Ő volt az Rt. ügyvezetője. Emberbaráti tevékenysége kortársai fölé emelte azon cselekedete nyomán, hogy az első világháború idején saját költségén biztosított a vöröskeresztes kórház számára épületet és berendezést a gyára területén. 1925. november 9-én hunyt el Bécsben.
1911-es év eseményei
- 1911. január 25-én az ismert budapesti művész, Jászai Mari lépett föl színtársulatával Szentgotthárdon.
- 1911 márciusában állandó mozgóképszínház nyílt. „Szentgotthárd a moziváros” - írta a helyi sajtó.
- 1911 márciusától naponta 10 bérkocsi közlekedett a vasútállomás és a központ között, jól mutatva Szentgotthárd fejlődését, mely az 1872-es vasúttal indult.
- 1911. május 1-jén Torinóban rendezték meg a világkiállítást. Az olasz király a magyar pavilonban nyitotta meg a nagyszabású eseményt. Hazánk első óragyára, a Szentgotthárdi Nemzeti Óragyár - melynek dolgozói 500.000 órát készítettek el egy év alatt – aranyérmet kapott.
- 1911. július 3-án hunyt el Zircen Vajda Ödön, aki 1891-ben lett a magyarországi ciszterci rend főapátja. Bőkezűen támogatta az elemi iskola bővítését és a gimnázium építését. Számos egyházi épületet újíttatott fel a környékünkön, köztük a kethelyi templomot és plébániát, az istvánfalvi és gyarmati templomokat, valamint a szentgotthárdi kolostort. Támogatta a magyarországi ciszterci rend történetét bemutató emlékkönyv megírását. 1908-ban megkapta településünk díszpolgári címét, róla nevezték el a Ligetet, 1925-ben pedig a cserkészcsapat választotta névadójának. 2019-ben bekerült a Szentgotthárdi Halhatatlanok Aranykönyvébe. 1834. január 29-én Kaposváron született.
- 1911. július 16-án volt az evangélikus templom alapkőletétele az akkori Desits, ma József Attila utcában. Az óragyár Svájcból érkező 100 mestere és hívő családjaik részéről igény jelentkezett az önálló egyházközség létrehozására. Özvegy Desits Gyuláné - aki szintén svájci származású evangélikus volt - vásárolta meg magánvagyonából a telket a gyülekezet számára. Az építkezés szervezésére és az új hitközösség vezetésére Czipott Géza evangélikus lelkészt Pápáról Szentgotthárdra helyezték.
- 1911. szeptember 11-én Rábakethelyen született Zöld Ádám. Édesapja Zöld Ferenc gimnázium tudós tanáraként öt gyermekét, köztük egyetlen fiát is ide íratta. Az apát a fronton szerzett sérülései miatt a hadifogság után 1922-ben nyugalmazták. Ádám 1930-ban érettségizett Schillinger Antal osztályában, majd a megyeszékhelyen elvégzett jegyzői tanulmányai után szülőfaluja segédjegyzője lett. 1950 júniusában őt tették felelőssé a kitelepítések lassú lebonyolítása miatt, ezért disszidált. Az NSZK-ban kapott munkát. Amikor az 56-os forradalomról értesült, nyolc magyar társával együtt úgy döntöttek, hazajönnek. November 3-án Hegyeshalomnál lépték át a határt, a harcokban nem vettek részt. Csehimindszentre került a család, 1957 májusában a Csabrendeken, a munkahelyén tartóztatták le. 1959. május 15-én a bántalmazások következtében meghalt. A rákoskeresztúri temetőben nyugszik a ma már védett sírjában.
- 1911. november 21-én Szentgotthárdon született Hodászi Ede. Helyben tett kitűnő érettségi vizsgát, majd egy évtizeddel később matematika tanárnak hívták szeretett gimnáziumába, ahol 6 évig tanárként, 6 évig igazgatóhelyettesként, 21 évig pedig igazgatóként irányította az intézményt. Igazgatása alatt sikerült megvalósítani a diákotthont és az iskolaszanatóriumi oktatást. Hiába hívták többször is magasabb beosztást ígérve, hű maradt az intézményhez, diákjaihoz és szülővárosához. Itt hunyt el 1995-ben.
1906-os év eseményei
- 1906. április 22-én Kohn Fülöp bécsi óragyáros Szentgotthárdon járt. A vállalkozó 1.600.000 korona tőkebefektetéssel újraindította az 1904 nyarán leégett óragyárban a termelést. A korábbi tanulók dr. Vargha Gábornál jelentkezhettek munkára, kérve felvételüket.
- 1906. június 27-28. közt zajlott gimnáziumunk életében az első szóbeli érettségi. Az írásbeli vizsgákat ezt megelőzően május 17-18-19-én tartották. A 17 érettségire jelentkező diákból 13 fő tett eredményes vizsgát, 3 fő bukott meg javítóra, 1 pedig ismétlőre. A sikeres vizsgázók közül 3 diák jogi, 2 tanári, 1 gépészmérnöki, 1 papi, 1 állatorvosi és 1 katonai pályán tanult tovább.
- 1906. június 29-től dr. Vargha Gábor az ismert és fáradhatatlan ügyvéd és képviselő lett a zirci apátság jogtanácsosa.
- 1906. július 20-án elfogadták Szent-Gotthárd nagyközség nevének egybeírását. 1183 után településünk nevének jelölése a kezdeti latinos írásmódot követően többször változott, „németesedett”. Egyes források szerint már 1808-tól, mások közlése alapján csak 1836-tól írták kötőjellel, ami 1906-ban megrövidült, egyszerűsödött.
- 1906. július 29-én alakult meg a Szépítő Egylet. Első elnöke dr. Vargha Gábor volt, aki számos javaslatot tett. Indítványozta, hogy vezessenek be díjat a temetői sírhelyekért, ami a sírkert rendben tartására fordítódik. Parkosítást végeztek a Vajda Ödön téren (ma Liget) és a Rába folyó mellett. Személyes jó példával járt elöl, a saját házai előtti teret is parkosította. Dr. Vargha Gábor fáradhatatlan képviselőként a testületi üléseken javasolta a városrendezést, így sikerült elérniük a Széll Kálmán tér, a vásártér és a három fő utca burkolatának javítását és a csatornázást. A harmincas években a város vette át az egyesület vezetését.
- 1906. október 29-én, II. Rákóczi Ferenc újratemetésének napján nálunk is megszóltak a harangok. A zirci főapát elrendelte, hogy „a szertartás hosszán a rendi harangok hirdessék, mily dicső hamvakat tesznek a haza megszentelt földjébe.”. A fejedelem, az édesanyja, Zrínyi Ilona, a Bercsényi család és a többi törökországi száműzetésben meghalt magyar földi maradványait ekkor helyezték el Kassán a Szent Erzsébet templom alatt épített kriptában.
- 1906. november 30-án halt meg Hambek Alajos. Szentgotthárdon született 1825-ben. 1848-ban a Klein kávéházi toborzáskor önként jelentkezett katonának. A 45. zászlóaljban szolgált, százados lett. Világos után büntetésül osztrák gyalogezredbe sorozták be közlegénynek. 1854-ben 500 forinttal váltotta ki a város. Ügyvédként tanult Bécsben. Előbb szolgabíró volt, majd 1871-tól járásbíróként dolgozott szülőhelyén. Első elnöke lett a Szabadelvű Párt helyi szervezetének. Sírja a szentgotthárdi temető díszparcellájában ma is látható.
1901-es év eseményei
- 1901. május 31-én született Marosborszegen Gubicza Ákos. Műegyetemre járt, amikor a trianoni igazságtalan döntést követően tagja lett az alakuló Rongyos Gárdának. Elsősorban nekik, az önkéntes felkelőknek - akik fegyvert is ragadtak - köszönhetjük, hogy Sopronban és környékén népszavazást írtak ki. Az eredményét tudjuk, így maradhatott magyar a város. A Rongyos Gárda tagjai közül többen életüket áldozták az elcsatolt, ma burgenlandi területeken. Szombathelyen, a megyeházán márványtábla hirdeti hősiességüket. Gubicza Ákos alig múlt 20 éves, amikor a közeli Hohenbrüggnél, Fehring mellett fejlövést kapott. A régi temetőbe temették, aminek megszüntetésekor - három évtizeddel később - átkerült az új sírkert hősi parcellájába, ahol felújított, védett sírja megtalálható.
- 1901 februárjától kezdődött el fokozatosan a termelés a Bécsben élő, de olasz származású Bujatti fivérek: Hermann, Tódor és Ferenc György alapította Selyemgyárban. A céget közkereseti társaságként jegyezték be a szombathelyi törvényszéken 1899. október 28-án. A kezdetekkor a 121 szövőgépet Svájcból, a hernyóselymet Olaszországból vásárolták. Hamarosan az utcáinkra is ültetett szederfák leveleinek segítségével helyben is megtanulták a selyemhernyók nevelését, mely tevékenység jövedelmet jelentett az azzal foglalkozóknak.
- 1901. szeptember 28-án, az Első Magyar Asztaltársaság 10. jubileumán méltó ünnepséget tartottak a Vám vendéglőben. A közel 50 fő jelenlevő előtt először Kováts Antal elnök kért szót, majd elénekelték a szózatot, utána vers majd a Himnusz következett.
1896-os év eseményei
- 1896 januárjára készült el a Magyarországi Cziszterczita Rend Millenniumi Emlékkönyve, mely a rend 1142-1896 közti történetét tekintette át. Az igényes kiadású, nagy formátumú, több mint 500 oldalas könyvet a rend feje, Vajda Ödön főapát felkérésére dr. Békefi Remig szerkesztette. Fő alapelv volt, hogy hazai legyen minden „íziben”. Az egyes fejezeteket dr. Békefi Remig, Kassuba Domonkos, dr. Werner Adolf, Inczédy Dénes, Szenczy Győző, dr. Piszter Imre, Szabó Otmár és Lővárdy Alajos írta. A címlapot Benczúr Gyula, az emlékkönyv belső művészi díszítését Háry Gyula festőművész tervezte.
- 1896. január 12-én megalakult a Kerékpár Egylet. Szívesen fogadták a környékről is a kerékpározókat. Első elnöküknek dr. Vargha Gábort, Szentgotthárd nagy tekintélyű képviselőjét, ügyvédjét kérték fel. Az egyre népszerűbb kerékpárosok kék-fehér egyenruháját helyi szabó készítette el, melyet a versenyeken és a bemutatókon viseltek.
- 1896. január 20-án volt az Első Magyar Óragyár alakuló gyűlése, ahol 500 korona értékben részvényeket jegyeztek. A szükséges tőke felét a genfi Haller bank, másik részét a Magyar Leszámító és Pénzváltó Bank nevében elnöke, Széll Kálmán állta azzal a feltétellel, hogy Szentgotthárdon kell létrehozni a gyárat.
- 1896. március 7-én alakult át a 2 hónappal korábban létrehozott Kerékpáros Egylet egyesületté, 40 taggal. Részletes alapszabályt készítettek. Okiratba foglalták a testi erőt előmozdító egyéb sportágak, így a torna, a teke, az evezés, a vívás gyakorlását. Az egyre népszerűbb új sportág tagjai kék–fehér magyaros szabású formaruhát viseltek, melyet egy helyi szabó készített el számukra.
- 1896. március 15-én volt a forradalom és szabadságharc 48. évfordulója. Szentgotthárdon és szerte az országban ekkor, a millennium évében volt először lehetőség nyilvánosan megtartott megemlékezésekre. Nagyon készült a Dalos Egylet az ünnepnapra, mely kiválóan sikerült, a dalárda kitett magáért.
- 1896. május 2-án az Első Magyar Asztaltársaság emlékezett meg először Szentgotthárdon a Millenniumról. 5 évvel korábban alakultak, és már akkor eldöntötték - mert az évfordulójuk egybeesett az ezer éves ünneppel -, hogy e kettőt méltó módon együtt ünneplik meg.
- 1896. május 3-án tartották a januárban megalakult Kerékpáros Egyesület első egyenruhás kivonulását. A korabeli fényképek tanúsága szerint nagy érdeklődés, figyelem kísérte ezt a kerékpár sport népszerűsítését szolgáló összejövetelt.
- 1896. május 4-én volt az óragyár alapkőletétele az akkor Nagyfalvai (ma Hunyadi) utcában, a Dohánygyár nyugati oldalán. A területet Vajda Ödön főapát jutányos áron engedte át a befektetőnek. Az Első Magyar Óragyár Rt.-t januárban alapították 250 ezer korona alaptőkével. Júliusban már megérkezett Svájcból az első 70 órásmester. Rendkívül jól szervezett volt az építkezés, augusztus 30-ra termelésre készen állt a kétemeletes épület.
- 1896. május 31-én ünnepélyes keretek közt szentelte föl Vajda Ödön főapát a Széll Kálmán téren álló, restaurált Mária szobrot.
- 1896. július legelején volt a Szentgotthárdi Villamos Rt. alakuló gyűlése. A tőkét az osztrákok biztosították. A központi villamos telep építéséről november elején döntöttek. A következő év szeptemberétől lett először világítás, ami ekkor még csak 5 ív- és 19 izzólámpát jelentett, viszont így is óriási lépés volt, mert mindössze a megyeszékhely járt előttünk. A korabeli újságok azt írták: karácsonyi és újévi meglepetés volt az elektromos világítás.
- 1896. augusztus 20-án, a millennium évében az állami és az egyházi ünnepnapon kerékpár ünnepet is tartottak a január 12-én egyesületté alakult, egyre népszerűbb kerékpározók. Alapszabályukban rögzítették „a testi erőt előmozdító egyéb sport gyakorlatokat”, ezért támogattak minden sportágat a vívástól a korcsolyázásig. 9 évvel korábban volt az első vasparipa ünnep Szentgotthárdon.
- 1896. augusztus 30-ára termelésre készen állt az akkor Nagyfalvainak nevezett (ma Hunyadi) utcában az óragyár. Az Első Magyar Óragyár Rt. alapítása ugyanezen év januárjában volt 250 ezer korona tőkével. Az alapkövét május 4-án rakták le, s a jól szervezett építkezés nyomán az akkori technológiával, főleg emberi erővel 4 hónap alatt készen állt a kétemeletes épület.
- 1896 szeptembere óta omnibusz közlekedett a vasútállomás és a tőle egy jó kilométerre a település központjában levő Arany Korona szálló és vendéglő között Hittaller Ede tulajdonos jóvoltából. A helyiek által röviden Korona néven említett vendégfogadó szerepelt egy 1786-os térképen, az emeletét 1858-ban építették rá. Helyszíne volt a helyi társasági rendezvényeknek, szobáiban pihenhettek a városba érkezők és az azon áthaladók egyaránt. Vendéglőjében nem maradt éhes senki sem, udvarán az állataikat is ellátták.
- 1896. november 1-jén történt meg Szentgotthárd bekapcsolása a telefonhálózatba.
1891-es év eseményei
- 1891. január 4-én Magyar Asztaltársaság alakult a Vám vendéglőben, melynek legfontosabb célja a magyar nyelv ápolása volt a településen és környékén. Ha az összejöveteleiken idegen német szót ejtett ki véletlenül valamelyikük, pénzt kellett befizetnie saját pénztárukba. Jelentős jótékonysági munkát is végeztek, emellett a nemzeti ünnepekről és gyásznapokról egyaránt megemlékeztek. Az első 13 évben csak férfiak,1904-től már a nők is tagjaik lehettek.
- 1891. március 25-én szavazták meg a képviselők a rohamosan fejlődő nagyközségben az utcák és terek elnevezésének táblákkal való jelölését.
- 1891. október közepén Budapesten az őszi élelmiszer kiállításon dicsérő oklevelet kapott a szentgotthárdi ciszterci apátság, mert 50 különböző fajta, kiváló almát állított ki.
- 1891. november 8-án jelent meg a Vasvármegye című újság 7-8. oldalán a beszámoló a gimnázium alapításáról tartott értekezletről. A lelkes lokálpatrióták felkarolták dr. Vargha Gábor és apósa, Desits Gyula kezdeményezését, megbízva a két ügyvédet, járjanak el az ügyben. Kérvények íródtak, Széll Kálmán képviselő segítségét kérték, aki támogatta a merész tervet. Megalakult a Gimnázium Bizottság, elnökének Széll Kálmánt, jegyzőjének dr. Vargha Gábort jelölték. 1892. január 12-én 150 érdekelt részvételével megbeszélést tartottak, augusztusra lett meg a minisztériumi engedély, 1893 márciusában pedig elkezdődhetett az építkezés.
