A temetőkápolnáról az első forrás egy akvarell, amely a heiligenkreuzi szerzetesek szentgotthárdi letelepedése (1734) utáni években keletkezett. Ezen torony nélkül látható, déli bejárata felett kereszttel. 1756 körül Eberl Gotthard ciszterci plébános toronnyal és kriptával bővítette 15 sírhellyel, ő is itt pihen 1775 óta.

A kápolnát eredetileg a Boldogságos Szűz, Szent Flórián és Szent Sebestyén tiszteletére emelték. 1780-ban a kápolnában helyezték el azt az oltárt - egy művészi Kálvária-jelenetet -, amelyet Schnitzer eredetileg a Nagyboldogasszony templom kriptájába készített, de azt II. József rendelete miatt nem használhatták. A kriptában nyugszik több neves művész, akik értékes alkotásaikkal gazdagították az apátságot: Kaspar Schrezenmayer asztalosmester és Mathias Gusner festő.

A kápolna torony nélkül már a legrégebbi, 1734 után készült akvarellen is szerepelt, így városunk egyik legkorábbi műemléke. 1740 után a Szentgotthárdra visszatért ciszterci szerzetesek temetkezési helye lett. Eberl Gotthard plébános 1756 táján tornyot építtetett hozzá, és alatta kriptát alakíttatott ki. A temetőkápolna kriptája 1861-ig szolgált temetkezési helyül, ekkor az északi oldalán található lejáratot kívülről véglegesen befalazták, és földdel feltöltötték. Lezárásakor a kriptában nyugvók sírtábláit beépítették az oltár alá és mögé a padozatba. Ezt követően a szerzetesek is a kápolna köré temették halottaikat. Külső falában a kápolna köré temetett 20 ciszterci szerzetes és egy 1806-ban elhunyt bíró sírtábláit helyezték el.

1895-96-ban neogótikus stílusban felújították a kápolnát Lang József helyi építőmester tervei alapján.

1930-ra a temető kinőtte a területét, a Hunyadi út beépülésével a település belsejébe került, ekkor a vasúton túl nyitották meg az új temetőt. A II. világháború után a régi köztemetőt felszámolták, helyén buszpályaudvar épült. A temetőkápolnát 2000-ben összegyűjtött adományokból restaurálták

A temetőkápolna kriptájában nyugvó szerzetesek (15 fő)
Rövidítések: P = Pater - atya (pappá szentelt szerzetes); VP = Venerabilis Pater - tiszteletre méltó atya) F = Frater - testvér (szerzetes, akit nem szenteltek pappá, munkás testvér)
1. Eberl, Gotthardus P. (Kethely, 1726. ápr. 3. – 1775. aug. 12.)
2. Gradl, Bernard, P. † 1778. szept. 12.
3. Grezner, Ignatius, V P. † 1772, ápr. 26.
4. Gusner, Mathias, F . (Alland, 1694. szept. 7. – 1772. márc. 7.)
5. Hansz, Martinus, P. † 1772. márc. 12.
6. Haischink, Augustinus, P. † 1767. jan. 29.
7. Lancsicz, Gabriel, P. † 1779. júl. 27.
8. Mayr, Guido, P. † 1770. aug. 10.
9. Neuhauser, Guielmus VP. † 1800. ápr. 9.
10. Oberbauer, Antonius, P. † 1771. ápr. 13.
11. Schlager, Benedictus, P. † 1781. márc. 29.
12. Schrezenmayr, Kasparus, F. (Eschingen, 1693. aug. 13. – 1782. ápr. 4.)
13. Schwoboda, Xaverius, P. † 1772. márc. 6.
14. Setzer (Seizer), Godefridus, P. † 1767. febr. 25.
15. Zimerman, Placidus, VP. † 1779. aug. 20.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kápolna köré temetett elhunytak emlékét őrzik a falba illesztett sírtáblák. A városbíró sírkövén kívül 4 heiligenkreuzi és 16 zirci szerzetes táblája látható.

A temetőkápolna jelentős személyek hamvait őrzi. Bár a kápolna keletkezési ideje nem ismert, a temetkezési hely valószínűleg egyidős Szentgotthárddal, így a kápolna a Magtártemplom mellett a legrégibb műemlék Szentgotthárdon.

> Zlinszky-Sternegg Mária: A szentgotthárdi temetőkápolna. In: Műemlékvédelem, XI. k. 1967. 2. sz.

> Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése. Szombathely, 1939. 123. p.

> Vakarcs Kálmán: Szentgotthárd és környékének ismertetése. Szombathely, 1935

> Szilágyi István: A városkép alakulása az 1800-as évektől. In: Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981

> Zlinszkyné Sternegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei. In: Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981